1 És meghallotta Jitró, Midján papja, Mózes ipa mindazt, amit Isten Mózessel és az ő népével, Izráellel cselekedett; hogy kihozta az Úr Izráelt Egyiptomból. 2 És fogta Jitró, Mózes ipa, Cipporát, Mózes feleségét, miután ő elbocsátotta azt, 3 és két fiát; akik közül az egyiknek a neve Gérsom, mert azt mondta: Jövevény voltam idegen országban; 4 a másiknak a neve pedig Eliézer; mert: Atyám Istene volt nekem segítségem, és megszabadított engem Faraó kardjától. 5 Jitró tehát, a Mózes ipa, odament Mózeshez annak fiaival és feleségével; abba a sivatagba, ahol az táborozott, az Isten hegyéhez. 6 És ezt üzente Mózesnek: Én, a te ipad, Jitró, jövök hozzád, és feleséged két fiával, akik vele vannak. 7 Mózes tehát kiment ipa elé, meghajtotta magát, megcsókolta őt és kérdezősködtek egymás hogyléte felől; azután bementek a sátorba. 8 És elbeszélte Mózes az ő ipának mindazt, amit az Úr Faraóval és Egyiptommal cselekedett Izráel miatt; egyáltalán mindazt a bajt, ami érte őket az úton, és hogy kimentette őket az Úr. 9 És örvendezett Jitró mindazon a jón, amit Izráellel cselekedett az Úr; hogy kimentette őt Egyiptom kezéből. 10 És azt mondta Jitró: Áldott legyen az Úr, aki kimentett benneteket Egyiptom kezéből és Faraó kezéből; aki kimentette a népet Egyiptom keze alól. 11 Most ismertem meg, hogy nagyobb az Úr minden istennél; igen, abban a dologban, amivel kevélyen cselekedtek ellenük. 12 Akkor vitt Jitró, Mózes ipa égő áldozatot és vágóáldozatokat az Istennek; és eljöttek Áron és Izráel vénei mind, hogy kenyeret egyenek Mózes ipával az Isten előtt. 13 És történt másnap, hogy Mózes leült a népnek törvényt tenni; és a nép ott állt Mózes előtt reggeltől estig. 14 Mikor Mózes ipa látta, mi mindent cselekszik ő a néppel; azt mondta: Mi dolog ez, amit te cselekszel a néppel? Miért ülsz te egyedül és áll előtted az egész nép reggeltől estig? 15 És azt mondta Mózes az ő ipának: Mert Istent megkérdezni jön hozzám a nép. 16 Ha valami ügyük akad, hozzám jönnek, és ítéletet teszek a felek között; és megismertetem az Isten törvényeit és tanításait.

17 Erre azt mondta Mózesnek az ipa: Nem jó az a dolog, amit te cselekszel. 18 Nagyon kimerülsz te is, ez a nép is, mely veled van; mert túlságosan nehéz neked e dolog, nem bírod egyedül végezni. 19 Most hallgass a szavamra, tanácsot adok neked és legyen veled az Isten: légy te a nép helyett az Istennel szemben, és vidd te az ügyeket az Isten elé. 20 És tedd világossá előttük a törvényeket és a tanításokat; és ismertesd meg velük az utat, melyen járniuk kell, és a cselekedetet, melyet cselekedniük kell. 21 Te pedig szemelj ki az egész népből derék embereket, istenfélőket, igaz embereket, akik gyűlölik a megvesztegetést; és tedd föléjük ezrek vezetőivé, százak vezetőivé, ötvenek vezetőivé és tízek vezetőivé, 22 hogy tegyenek ítéletet a népnek minden időben, de úgy, hogy minden nagyobb ügyet hozzanak elődbe, minden kisebb ügyben pedig ők ítéljenek; így könnyíts magadon, hogy veled hordozzák a terhet. 23 Ha ezt a dolgot megcselekszed és parancsolja neked az Isten, akkor meg tudsz állni; és ez az egész nép is hazamegy békével. 24 És hallgatott Mózes ipa szavára; és mindent megtett, amit az mondott. 25 Tehát választott Mózes derék embereket egész Izráelből, és főkké tette őket a nép fölé; ezrek vezetőivé, százak vezetőivé, ötvenek vezetőivé és tízek vezetőivé. 26 És azok ítéletet tettek a népnek minden időben; a nehéz ügyet Mózes elé vitték, a mindenféle kis ügyben pedig ők ítéltek. 27 Aztán elkísérte Mózes az ipát; és az elment hazájába.