1 Őrhelyemre lépek, és felállok a bástyán, és lesem, hogy lássam, mint beszél velem; és mit feleljek védelmemre? 2 És felelt nekem az Úr, és azt mondta: írd fel a látomást, és vésd a táblákra; hogy futva olvashassák azt. 3 Mert a látomás még tart a kitűzött időig, de siet a véghez, és nem csal meg; ha késedelmeskedik, bízzál benne, mert jövén jön, nem késik el. 4 Íme felfuvalkodott, nem egyenes a lélek benne; pedig az igaz ember hitből él. 5 De mennyivel inkább megcsalja a bor a kevély embert, aki nem nyugszik. Aki kitárta, mint az alvilág, étvágyát, és olyan, mint a halál, hogy nem lakik jól; és magának takarított be minden népet, és magának gyűjtött össze minden nemzetet. 6 Nemde ezek mind példabeszédet költenek rá, és gúnyverset, rá szóló talányokat? És mondják: Jaj, aki halmozza a nem övét! Meddig? És aki elterheli magát záloggal! 7 Nemde hirtelen felkelnek hitelezőid, és felébrednek zaklatóid; és zsákmányul leszel nekik? 8 [Mivel te kizsákmányoltál sok nemzetet, kizsákmányolnak téged a többi népek mind; embervér miatt és országon, városon és minden benne lakón való erőszak miatt.] 9 Jaj, aki igazságtalan nyereséget szerez házának; hogy a magasba rakja fészkét, hogy megmeneküljön a gonosz kezéből! 10 Szégyen házadra a tanács, amit hoztál, hogy kiirts sok népet, vétkezvén lelked ellen. 11 [Mert kő a falból kiált; és gerenda a fából felel rá.] 12 Jaj, aki vérrel épít várost; és gazságon alapít várat! 13 Nemde a Seregek Urától van ez: Népek tűznek fáradoznak, és a nemzetek hiábavalóságnak vesződnek? 14 [Mert betelik a föld az Úr dicsőségének ismeretével; mint a vizek a tengert elborítják.] 15 Jaj, aki itatja barátját, kiöntvén hevedet; sőt megrészegíti, hogy nézze szemérmét! 16 Jóllaktál gyalázattal inkább, mint dicsőséggel; igyál te is, és meztelenkedjél! Reád fordul az Úr jobbjának pohara, és gyalázat dicsőségedre. 17 Mert a Libánonon való erőszak borít el téged, és a barmok pusztítása, mely ijeszti őket embervér miatt és országon, városon és minden benne lakón való erőszak miatt.

18 Mit használ a faragott kép, hogy kifaragta formálója; az öntött kép és hazugságra tanító, hogy bízott benne formája formálója, hogy néma bálványokat készítsen? 19 Jaj, aki azt mondja a fának: Serkenj fel! Ébredj! - a néma kőnek! Ő tanítson? Íme ő benne van foglalva aranyba és ezüstbe, és semmi lélek nincs benne. 20 Az Úr pedig szent templomában van; csitt őelőtte, egész föld!