1. És bemenvén Jerikóba, keresztül ment rajta. 2. És íme, egy Zakeus nevű férfiú, ki a vámosok feje és gazdag volt, 3. igyekezett látni Jézust, hogy ki légyen, de nem láthatta a sokaságtól, mert alacsony termetű volt. 4. Előre sietett tehát és fölment egy vad fügefára, hogy megláthassa őt, mivel arra kellett elhaladnia. 5. S midőn Jézus ama helyre ért, föltekintett és meglátta őt s monda neki: Zakeus, szállj le sietve, mert ma a te házadban kell megszállnom. 6. És gyorsan leszállt és örömmel fogadta őt. 7. És ennek láttára mindnyájan zúgolódtak, mondván: Bűnös embernél szállt meg! 8. Zakeus pedig elébe állt és monda az Urnák: íme, Uram, javaimnak felét a szegényeknek adom, és ha valakit valamivel megkárosítottam, négyszeresen fizetem neki vissza. 9. Monda neki Jézus: Ma üdvössége lett e háznak, mivelhogy ő is Ábrahám fia. 10. Mert az Emberfia azt jött keresni és üdvözíteni, ami el volt veszve. 11. Miután azok ezt hallották, még egy példabeszédet mondott, tekintve hogy közel volt Jeruzsálemhez, s azok azt vélték, hogy az Isten országa legott meg fog valósulni. 12. Monda tehát: Egy bizonyos előkelő ember elutazott messze földre, hogy egy királyságot megszerezzen és visszatérjen. 13. Maga elé hívta tehát tíz szolgáját, s adott nekik tíz minát és monda: Nyerészkedjetek ezzel míg megjövök. 14. Polgártársai azonban gyűlölték őt és követséget küldöttek utána, ezen üzenettel: Nem akarjuk, hogy ez uralkodjék rajtunk. 15. És történt, hogy miután a királyságot megnyerte, visszatért. És előhivatta szolgáit, kiknek a pénzt adta, hogy megtudja, ki mennyit nyerészkedett. 16. Előállt tehát az első, mondván: Uram, a te minád tíz minát hozott. 17. És monda neki: Jó szolga vagy! mivel a kevésben hű voltál, tíz városnak kormányzatát bízom rád. 18. És jött a másik, mondván: Uram, a te minád öt minát hozott. 19. És ennek monda: Te is légy kormányzó öt város fölött. 20. És egy másik is jött, és így szólt: Uram, itt van a te minád, melyet eltéve tartottam a zsebkendőmben, 21. mert féltem tőled, mivelhogy kemény ember vagy, elviszed, amit le nem tettél, és learatod, amit nem vetettél.

22. Monda neki: Saját szavaidból ítéllek meg, semmirevaló szolga! Tudtad, hogy én kemény ember vagyok, ki elviszem amit le nem tettem, learatom, amit nem vetettem; 23. miért nem adtad hát pénzemet a váltóasztalra, hogy mikor visszatérek, kamatokkal vehettem volna fel azt? 24. És monda az ott állóknak: Vegyétek el tőle a minát és adjátok annak, akinek tíz minája van. 25. És mondák neki: Uram, hiszen úgyis tíz minája van! 26. Mondom pedig nektek, hogy mindannak, akinek van, adatik és bővelkedni fog; attól pedig, akinek nincs, az is elvétetik, amije van. 27. Ami pedig ellenségeimet illeti, kik nem akarták, hogy én rajtok uralkodjam, vezessétek ide, és öljétek le őket szemem láttára! 28. S miután ezt elmondotta, elindult föl, Jeruzsálem felé. 29. És történt, hogy mikor Betfagéhez és Betániához közeledett, ahhoz a hegyhez, mely Olajfák hegyének neveztetik, elküldé két tanítványát, 30. mondván: Menjetek be az átellenben fekvő majorba, s amint bementek, találtok egy megkötött szamárvemhet, melyen még senki sem ült, oldjátok el és vezessétek ide. 31. És ha valaki kérdez benneteket: miért oldjátok el? Így szóljatok neki: Az Úr akarja hasznát venni. 32. Elmentek tehát a küldöttek, és úgy találták a vemhet állva, amint megmondotta nekik. 33. Amint pedig a vemhet oldozgatták, mondák nekik annak gazdái: Miért oldjátok el a vemhet? 34. Azok pedig mondák: Mivel az Urnák szüksége van rá. 35. És elvezették Jézushoz, s ráterítve ruháikat a vemhére, felültették rá Jézust. 36. Amint pedig ment, ruháikat leterítették az útra. 37. És midőn már az Olajfák hegyének lejtőjéhez közeledett, a tanítványok egész serege örvendezve, fönszóval kezdette dicsérni az Istent mindazon csodatettekért, amelyeket láttak, 38. mondván: Áldott a király, ki az Úr nevében jő! Békeség a mennyben és dicsőség a magasságban! 39. Néhány farizeus azonban a tömeg közül, monda neki: Mester, hallgattasd el tanítványaidat! 40. Mire ő felelé nekik: Mondom nektek, hogy ha ezek elhallgatnak, a kövek szólalnak meg! 41. És amint közeledett és meglátta a várost, sírva fakadt fölötte, mondván: