39 Fölkelvén pedig Mária azokban a napokban, nagy sietséggel ment a hegységbe, Júdának városába; 40 És bement Zakariásnak házába, és köszönté Erzsébetet. 41 És lőn, mikor hallotta Erzsébet Mária köszöntését, a magzat repesett az ő méhében; és betelék Erzsébet Szent Szellemmel; 42 És fennszóval kiáltott, mondván: Áldott vagy te az asszonyok között, és áldott a te méhednek gyümölcse. 43 És honnét van ez nékem, hogy az én Uramnak anyja jön énhozzám? 44 Mert ímé, mihelyt a te köszöntésednek szava füleimbe hatolt, a magzat örvendezéssel kezdett repesni az én méhemben. 45 És áldott az, aki hitt; mert beteljesednek azok, amiket az Úr néki mondott. 46 Akkor monda Mária: Magasztalja az én lelkem az Urat, 47 És örvendez az én szellemem az én üdvözítő Istenemben. 48 Mert reá tekintett az Ő szolgálóleányának alázatos állapotjára; mert ímé, mostantól fogva áldottnak mondanak engem minden nemzetségek. 49 Mert nagy dolgokat cselekedett velem a Hatalmas; és szent az Ő neve! 50 És az Ő irgalmassága nemzetségről nemzetségre vagyon azokon, akik Őt félik. 51 Hatalmas dolgot cselekedett karjának ereje által, elszéleszté a szívük gondolatában felfuvalkodottakat. 52 Hatalmasokat dönte le trónjaikról, és alázatosakat magasztalt fel. 53 Éhezőket töltött be javakkal, és gazdagokat küldött el üresen. 54 Felvette Izraelnek, az Ő szolgájának ügyét, hogy megemlékezzék az Ő irgalmasságáról, 55 Amiképpen szólott volt a mi atyáinknak, Ábrahám iránt és az ő magva iránt mindörökké! 56 Maradt pedig Mária Erzsébettel mintegy három hónapig; azután haza tért. 57 Erzsébetnek pedig betelék az ő szülésének ideje, és szült fiat. 58 És meghallották az ő szomszédai és rokonai, hogy az Úr nagy kegyelmességet cselekedett ővele; és együtt örültek vele. 59 És lőn nyolcadnapon, eljövének, hogy körülmetéljék a gyermeket; és az ő atyja nevéről Zakariásnak akarták őt nevezni. 60 És felelvén az ő anyja, monda: Nem; hanem Jánosnak neveztessék. 61 És mondának néki: Senki sincs a te rokonságodban, aki ezen a néven neveztetnék. 62 És intének az ő atyjának, hogy minek akarja nevezni? 63 Az pedig táblát kérvén, ezt írá, mondván: János a neve. És elcsodálkoztak mindnyájan.

64 És feloldódék az ő szája és nyelve azonnal, és szóla, áldván az Istent. 65 És félelem szállott minden ő szomszédaikra; és Júdeának egész hegyes tartományában elhirdettetének mind e dolgok. 66 És szívükre vették mindenek, akik hallák, mondván: Vajon mi lesz e gyermekből? És az Úrnak keze volt ővele. 67 És Zakariás, az ő atyja, beteljesedék Szent Szellemmel, és prófétála mondván: 68 Áldott az Úr, Izrael Istene, hogy meglátogatta és megváltotta az Ő népét, 69 És felemelte az üdvösségnek szarvát nékünk az Ő gyermekének, Dávidnak házában, 70 Amint szólott az Ő szent prófétáinak szája által, akik eleitől fogva voltak, 71 Hogy a mi ellenségeinktől megszabadít, és mindazoknak kezéből, akik minket gyűlölnek; 72 Hogy irgalmasságot cselekedjék a mi atyáinkkal, és megemlékezzék az Ő szent szövetségéről, 73 Az esküvésről, amellyel megesküdt Ábrahámnak, a mi atyánknak, hogy Ő megadja nékünk, 74 Hogy megszabadulván a mi ellenségeink kezéből, félelem nélkül szolgáljunk néki. 75 Szentségben és megigazultságban Őelőtte a mi életünknek minden napjaiban. 76 Te pedig kisgyermek, a magasságos Isten prófétájának hivattatol; mert az Úr előtt jársz, hogy az Ő útjait megkészítsed; 77 És az üdvösség ismeretére megtanítsad az Ő népét, mely a bűnöknek eltörlésében van. 78 A mi Istenünk nagy irgalmasságáért, amellyel meglátogatott minket a naptámadat a magasságból, 79 Hogy megjelenjék azoknak, akik a sötétségben és a halálnak árnyékában ülnek; hogy igazgassa a mi lábainkat a békességnek útjára! 80 A kisgyermek pedig növekedett és erősödött szellemben; és a pusztában volt mind ama napig, amelyen megmutatta magát az Izraelnek.