40. És bement Zakariás házába, és köszöntötte Erzsébetet. 41. Történt pedig, hogy mikor Erzsébet meghallotta Mária köszöntését, a magzat repesett az ő méhében. Erzsébet megtelt Szentlélekkel 42. és hangos szóval felkiáltott: Áldott vagy te az asszonyok között, és áldott a te méhednek gyümölcse! 43. Hogyan lehet az, hogy az én Uram anyja eljön hozzám? 44. Mert íme, mihelyt megcsendült fülemben köszöntésed hangja, méhemben a magzat repesni kezdett az örömtől. 45. Boldog az a nő, aki, hitte, hogy beteljesednek az Úr ígéretei! 46. Akkor így szól Mária: Magasztalja az én lelkem az Urat, 47. és örvendez az én szívem megtartó Istenemben, 48. mert rátekintett szolgálóleányának alázatos állapotára, íme mostantól fogva boldognak magasztal engem minden nemzedék. 49. Mert nagy dolgokat cselekedett velem a Hatalmas. Szent az Ő neve! 50. Irgalma nemzedékről nemzedékre megmarad azokon, akik őt félik. 51. Hatalmas dolgokat művelt karjával: Szétszórta a szívük gondolatában felfuvalkodottakat; 52. uralkodókat fosztott meg trónjuktól, és felmagasztalta az alázatosokat. 53. Éhezőket töltött be minden jóval, de üres kézzel küldte el a gazdagokat. 54. Felkarolta Izraelt, az ő szolgáját, hogy megemlékezzék irgalmáról, 55. amint megígérte atyáinknak, Ábrahámnak s az ő magvának mindörökké. 56. Mária pedig vele maradt mintegy három hónapig, azután hazatért. 57. Amikor betelt Erzsébet szülésének ideje, fiat szült. 58. Meghallották szomszédai és rokonai, hogy az Úr a maga irgalmát felmagasztalta rajta, és együtt örültek vele. 59. És nyolcadnapon eljöttek, hogy körülmetéljék a gyermeket. Atyja nevéről Zakariásnak akarták nevezni. 60. Anyja azonban szót emelt és ezt mondta: Nem; hanem legyen a neve János. 61. Mondták neki: Senki sincs rokonságodban, akit ezen a néven neveznének. 62. És intettek atyjának, hogy minek akarja neveztetni. 63. Az pedig táblát kért és e szavakat írta rá; János a neve. És mindnyájan elcsodálkoztak. 64. Ekkor azonban megnyílt a szája, nyelve megoldódott, beszélt és áldotta az Istent. 65. És félelem szállott minden szomszédjukra, és Júdea egész hegyvidékén elhíresztelték mindezeket.

66. És akik hallották, szívükre vették, és így szóltak: Vajon mi lesz ebből a gyermekből? Az Úr keze rajta van. 67. És Zakariás, az ő atyja, megtelt Szentlélekkel, és így prófétáit: 68. Áldott az Úr, Izrael Istene, mert rátekintett az Ő népére, és váltságot szerzett neki. 69. Felemelte nekünk az üdvösség szarvát, Dávidnak, az ő szolgájának házában, 70. amint ígérte ősidőktől fogva szent prófétáinak szája által, 71. hogy megszabadít minket ellenségeinktől és mindazoknak kezéből, akik gyűlölnek minket. 72. Irgalmat cselekszik a mi atyáinkkal, és megemlékezik szent szövetségéről, 73. az esküvésről, amellyel megesküdött Ábrahámnak, a mi atyánknak, hogy megadja nekünk: 74. megszabadulva ellenségeink kezéből, félelem nélkül szolgálunk neki, 75. szentségben és igazságban, az Ő színe előtt, egész életünkben. 76. Te pedig, kis gyermek, a Magasságos prófétája leszel, mert az Úr előtt jársz, hogy elkészítsd az Ő útjait, 77. közöld az ő népével az üdvösség ismeretét, bűneik bocsánatát, 78. a mi Istenünk könyörülő irgalmasságából. Meglátogat minket a Naptámadat a magasságból, 79. és megjelenik nekünk, akik sötétségben és a halál árnyékában ülünk, és lábunkat a békesség útjára igazgatja. 80. A kis gyermek pedig növekedett és lélekben erősödött. A pusztában élt addig a napig, amíg nyilvánosan fellépett Izráelben.