41. És történt, hogy amint Erzsébet Mária köszöntését meghallotta, a kisded ujongott méhében és Erzsébet betelt Szentlélekkel, 42. és nagy szóval felkiáltott és így szólt: Áldott vagy te az asszonyok között, és áldott a te ménednek gyümölcse. 43. S honnét van ez nekem, hogy az én Uramnak anyja jön hozzám? 44. Mert íme, amint köszöntésed szava fülembe jutott, méhemben a kisded ujongott örömében. 45. És boldog vagy ki hittél, mert beteljesedik az, amit neked az Úr mondott. 46. És Mária monda: Magasztalja az én lelkem az Urat: 47. és örvendez az én lelkem az én üdvözítő Istenemben. 48. Mert tekintetbe vette az ő szolgálójának alázatosságát: íme mostantól fogva boldognak hirdet engem minden nemzedék. 49. Mert nagy dolgot cselekedett velem a Hatalmas, kinek Szent az ő neve. 50. És az ő irgalmassága nemzedékről nemzedékre száll az őt félőkre. 51. Hatalmat gyakorolt karjával: szétszórta a szívük szándékában kevélykedőket. 52. A hatalmasokat letette a trónról és az alacsonyakat felmagasztalta. 53. Az éhezőket betöltötte jókkal, és a gazdagokat üresen bocsátotta el. 54. Izraelt, az ő szolgáját, kegyeibe fogadta, megemlékezvén irgalmasságáról, 55. amint szólott atyáinknak, Ábrahámnak és ivadékának mindörökké. 56. Mária pedig vele maradt mintegy három hónapig, és vissza visszatért házába. 57. Erzsébet számára pedig elérkezett a szülés ideje, és fiat szült. 58. És meghallották szomszédai és rokonai, hogy az Úr nagy irgalmasságot cselekedett vele, és szerencsét kívántak neki. 59. És történt a nyolcadik napon, hogy eljöttek körülmetélni a gyermeket és atyja nevéről Zakariásnak nevezték őt. 60. De anyja felszólalt és monda: Semmi esetre sem, hanem Jánosnak fog hivatni. 61. És mondák neki: Hisz senki sincs rokonságodban, ki e néven hivatnék! 62. Intettek tehát atyjának, hogy minek akarja őt neveztetni. 63. És írótáblát kérve, ráírta, mondván: János a neve. 64. És mindannyian csodálkoztak. És azonnal megnyílt az ő szája és nyelve, és szólott és áldotta Istent. 65. És félelem szállta meg összes szomszédaikat, s ezen dolgoknak híre elterjedt Júdea egész hegyvidékén.

66. S mindazok, akik meghallották, szívökre vették, mondván: Mit gondolsz, mi lesz e gyermekből? Mert az Úr keze volt vele. 67. És Zakariás, az ő atyja, betelt Szentlélekkel és jövendölt, mondván: 68. Áldott az Úr, Izrael Istene! mert meglátogatta az ő népét és megváltást szerzett neki. 69. És felállította nekünk az üdvösség szaruját, Dávidnak, az ő szolgájának házában. 70. Amint megmondotta az ő szent prófétáinak szája által, kik ősidőktől voltak: 71. Hogy megszabadít ellenségeinktől, és mindazok kezéből, kik gyűlölnek minket; 72. hogy irgalmasságot cselekedjék atyáinkkal, és megemlékezzék szent szövetségéről, 73. az esküről, melyet esküdött Ábrahám atyánknak, miszerint megadja nekünk, 74. hogy ellenségeink kezéből megszabadulva, félelem nélkül szolgáljunk neki 75. szentségben és igazságban ő előtte, minden napjainkban. 76. És te gyermek, a Magasságbeli prófétájának fogsz hivatni, mert az Úr színe előtt fogsz járni, hogy elkészítsed az ő utait, 77. hogy az üdvösség ismeretét közöljed népével, az ő bűneik bocsánatára: 78. ami Istenünknek irgalmas szíve által, mellyel meglátogatott minket, a magasságból származó; 79. hogy megvilágosítsa azokat, kik sötétségben és a halál árnyékában ülnek, és lábainkat a békeség útjára igazgassa. 80. A gyermek pedig növekedett és erősödött lélekben, s a pusztában tartózkodott Izrael előtt való bemutatkozása napjáig.