44. Lásd, a te köszöntő szavadra örömében tüstént repesni kezdett magzatom. 45. Boldog az az asszony, aki hisz. Beteljesedik az Úr igéje nála. 46. És Mária ajkát megnyitva szólt: Magasztalja a lelkem az Urat, 47. S örvendez a szívem üdvözítő Istenemben, 48. Aki rátekintett szegény szolgálólányára. Lám, már eztán boldognak mond engem minden nemzetség, 49. Mert nagy dolgot cselekedett velem a hatalmas Isten, akinek neve szent 50. És irgalma nemzetségről nemzetségre Száll az őt félőkre. 51. Karja csodadolgot műveit: A kevélyeket szétszórta, 52. A zsarnokokat letaszította trónjukról, Az alázatosokat felmagasztalta, 53. Az éhezőket javaival elhalmozta, A gazdagokat üres kézzel elbocsátotta, 54. Izraelt, az ö szolgáját, kegyelmébe vette, Megemlékezvén irgalmasságáról, 55. Amint megígérte a mi atyáinknak Ábrahámban és az ö magvában, örökké! 56. Mária pedig mintegy három hónapon át maradt Erzsébetnél, azután hazament. 57. Eközben Erzsébet szülési ideje betelt s fia lett. 58. Szomszédai s rokonai, az Úr e nagy irgalmasságának hírére, együtt örvendeztek vele, 59. nyolcadnapra pedig eljöttek, hogy körülmetéljék a gyermeket és atyja nevéről Zakariásnak nevezték. 60. De anyja felszólalt, mondván: Nem úgy! Neve János legyen. 61. Erre azok azt mondták néki: Hiszen ilyen nevű nincs a te rokonságodban. 62. Azért jelek útján atyját kérdezték meg, milyen nevet akar adni néki? 63. Az táblát kért s ráírta a választ: Neve János. S mindnyájan elcsodálkoztak. 64. S szava tüstént megjött és áldotta Istent. 65. S minden szomszédjukat félelem szállta meg, az esetnek híre pedig szájról-szájra szállott Júdeának egész hegységében 66. és akik hallották, megszívlelve ezt a dolgot, azt mondták: Vajh mi lészen ebből a gyermekből? Mert az Úrnak keze volt rajta. 67. Zakariás, az ö atyja pedig megtelt Szent Lélekkel és prófétált, mondván: 68. Áldott legyen az Úr, Izrael Istene! Meglátogatta és megáldotta népét, 69. Felemelvén az üdvösség szarvát Szolgájának, Dávidnak házában. 70. Amint hajdankori szent prófétájának ajkával mondotta: 71. Megszabadít ellenségeinktől, S azoknak kezéből, akik gyűlölnek minket,

72. Hogy irgalmát éreztesse atyáinkkal És megemlékezzék szent szövetségéről, 73. Az esküről, amellyel megesküdt Ábrahám atyánknak, Hogy megtartja nékünk, 74. Hogy ellenségeinktől megmentve és félelmet nem ismerve 75. Szolgáljunk néki szentül és igazán Életünknek minden idejében. 76. Te pedig, kis gyermek, a felséges Isten profétájának hívatol, Mert az Úr előtt jársz, hogy elkészítsd útját 77. És közöld népével az üdvösség ismeretét, Bűneik bocsánatjára, 78. A mi Istenünknek amaz irgalmánál fogva, Amelyet napkelet derített reánk a magasságból, 79. Hogy fényljék azoknak, akik a halál sötét árnyékában ülnek. S a békességnek útjára vezéreljen minket. 80. A kis gyermek pedig növekedett és erősödött lélekben s a pusztában maradt Izrael körében való fellépésének napjáig.