36. és lám! Erzsébet, a rokonod is áldott állapotba jutott (fiút fogant) vénségére és már hatodik hónapban van, akit meddőnek mondanak, 37. mert az Istennél semmi sem (nincs) lehetetlen, 38. ezt mondta pedig Mária: nézd, az Úrnak rabszolgaleányát, legyen (váljék valóra) nekem beszéded szerint, és elment tőle az angyal. 39. Útra kelt (felkerekedett) pedig Mária azokban a napokban, és a hegyvidékre ment sietve, Júda egyik városába, 40. és bement Zakariás házába, és köszöntötte Erzsébetet, 41. és történt, hogy amint meghallotta Erzsébet Mária köszöntését, a magzat a méhében mozogni kezdett, és megtelt Erzsébet Szent Szellemmel, 42. és hangos szóval felkiáltott, ezt mondta: áldott vagy te az asszonyok között, és áldott a méhed gyümölcse, 43. és honnan van ez nekem, hogy eljön az én Uram anyja énhozzám? 44. mert nézd, amikor köszöntésed hangja a fülembe jutott, az ujjongástól mozogni kezdett a magzat a méhemben, 45. és boldog, aki hisz, mivelhogy beteljesednek azok, amit az Úr szólt neki, 46. és ezt mondta Mária: magasztalja a lelkem az Urat, 47. és ujjong a szellemem az én Istenemen, Üdvözítőmön, 48. hogy rátekintett rabszolga leányának alázatosságára, mert nézd, mostantól fogva boldognak mond ezután minden nemzedék, 49. mert nagy dolgokat tett velem a Hatalmas és szent a neve, 50. és az irgalma nemzedékről-nemzedékre azoké, akik Őt félik, 51. karja bizonyságot tett erejéről (karjával megmutatta erejét): szétszórta a szívük elgondolásaiban kevélykedőket (felfuvalkodottakat), 52. hatalmasokat döntött (taszított) le trónjukról és megalázottakat fölemelt (felmagasztalt), 53. az éhezőket betöltötte jókkal (jóllakatta), és gazdagokat küldött el üresen, 54. felkarolta szolgáját, Izraelt, hogy megemlékezzék irgalmáról, 55. ahogyan szólott atyáinknak, Ábrahám(nak) és az utódainak a világkorszakokba (aionba) nyúlóan. 56. Ott maradt pedig Mária vele együtt mintegy három hónapig, és azután visszatért házába (hazatért). 57. Erzsébetnek pedig betelt a szülésének ideje, és fia lett neki, 58. és meghallották a szomszédok (környékbeliek) és a rokonok, hogy az Úr felmagasztalta irgalmában, és együtt örültek vele.

59. És történt nyolcad napon, (hogy) eljöttek körülmetélni a kisfiút, és az apja nevéről Zakariásnak (akarták) őt hívni. 60. de válaszolva az anyja ezt mondta: semmiképpen nem, hanem Jánosnak fogják hívni, 61. és ezt mondták néki: senki sincs a rokonságodban, akit így hívnának, 62. fejjel integettek pedig az apjának, hogy minek akarja neveztetni, 63. és egy írótáblát kért, ezt írta (rá) mondván: János a neve, és elcsodálkoztak mindnyájan. 64. A szája pedig nyomban megnyílt, és a nyelve megoldódott, és áldotta az Istent, 65. és félelem szállta meg a szomszédokat mind (félelem támadt mindazokban, akik körülöttük laktak), és Júdea egész hegyvidékén szóvá tették mindezeket (szóbeszéd tárgyává lett mindez), 66. és a szívükbe vésték (vették) mind, akik ezt meghallották, és ezt mondták: vajon mi lesz e kisfiúból?, ugyanis az Úr keze volt vele, 67. és Zakariás, az apa, betelt Szent Szellemmel és prófétált (jövendölt), ezt mondta: 68. Áldott az Úr, az Izrael Istene, hogy meglátogatta és váltságot szerzett (készített) a népének, 69. és felemelte az üdvösség szarvát nekünk, szolgafiának, Dávid házában, 70. ahogyan szólt az Ő szent prófétáinak szája által (világ)korszaktól fogva, 71. hogy irgalmat tegyen apáinkkal, és megemlékezzék a szent szövetségéről, 72. az esküvésről, amelyet atyánknak, Ábrahámnak esküdött, hogy megadja nekünk, 73. hogy félelmet nem ismere (félelemtől mentesen) ellenségeink kezéből kiragadva, Istent tisztelve szolgáljunk neki, 74. szentségben (jámborságban) és igazságosságban élve Ő előtte (színe előtt) életünk minden napjában, 75. téged meg, kisfiú, a Legmagasztosabb prófétájának fognak hívni, mert előtte mégy, az Úr színe előtt, hogy előkészítsd útjait, 76. hogy az üdvösség ismeretét add az Ő népének, (ami) a bűnök (vétkek) bocsánatában (van), 77. Istenünk könyörülő irgalma által, mellyel meglátogatott minket a felkelő fény (Napkelet) a magasságból, 78. hogy ráragyogjon azokra (világítson azoknak), akik sötétségben és a halál árnyékában ülnek, hogy lábainkat a békesség útjára irányítsa.