1. Nem vagyok szabad? Nem vagyok apostol? Nem láttam Jézust a mi Urunkat? Nem az én munkálkodásomnak gyümölcse vagytok-é ti az Úrban? 2. Ha másoknak nem vagyok is apostol, tinéktek bizony az vagyok; mert ti az én apostoli szolgálatomnak hitelesítő pecsétje vagytok az Úrban (az Úr által). 3. Az én védekezésem azokkal szemben, akik ítéletet akarnak rólam mondani, ez: 4. Nincsen-é jussunk ahhoz, hogy (az eklézsia költségén) együnk és igyunk? 5. Nincsen-é jussunk ahhoz, hogy magunkkal vigyük keresztyén feleségünket, mint a többi apostol és az Úr testvérei és Képhász? 6. Vagy csupáncsak énnékem és Barnabásnak kell megélhetésünkért dolgoznunk? 7. Ki katonáskodik bármikor is a maga költségén? Ki plántál szőlőt úgy, hogy nem eszik annak gyümölcséből? Vagy ki legeltet nyájat úgy, hogy nem iszik a nyáj tejéből? 8. Vajon ez, amit én mondok, csupáncsak emberi vélemény? Vagy nem ugyanazt mondja-é a törvény is? 9. A Mózes törvényében ugyanis meg van írva: Ne köss szájkosarat a nyomtató ökörnek szájára. (V. Mózes 25:4) Tán csak nem az ökrökre van gondja az Istennek? 10. Nem inkább mindenképpen mirólunk van itt szó? Mert miérettünk íratott meg: A földművesnek azzal a reménységgel kell szántania-vetnie, és a cséplőnek azzal a reménységgel kell csépelnie, hogy részesül majd a termésben. 11. Ha mi tinéktek lelki javakat vetettünk, valami nagy dolog az, ha mi viszont földi javaitokból aratunk valamit? 12. Ha más tanítóknak van jussuk ahhoz, hogy javaitokban részesedjenek, nem sokkal inkább van-é minékünk? De mi nem éltünk ezzel a jussunkkal, hanem inkább mindent eltűrtünk, hogy semmi akadályt ne gördítsünk a Krisztus evangélioma elé. 13. Nem tudjátok, hogy akik a templomi szolgálatot végezik, a templom jövedelméből élnek, akik pedig az oltár körül foglalatoskodnak, az oltárra vitt adományokból részesülnek? 14. Ekképpen rendelte az Úr is, hogy akik az evangéliomot hirdetik, az evangéliomhirdetésből éljenek.

15. Én azonban egyik ilyenféle jussommal sem éltem. Nem is azért írom mind ezt, hogy engemet is tartsatok el; mert inkább éhen halok, semhogy ettől a dicsekedésemtől valaki megfosszon. 16. Mert ha hirdetem az evangéliomot, azzal nincs mit büszkélkednem; mert kényszerítve vagyok arra; ugyanis jaj lenne nékem, ha nem hirdetném az evangéliomot. 17. Ha ezt a magam jószántából teszem, jutalmat érdemlek; ha azonban kényszerítésből teszem, akkor az csak valami reám bízott sáfárság. 18. Mi tehát mégis az én jutalmam? Az, hogy evangéliomhirdetésemmel ingyenvalóvá teszem az evangéliomot úgy, hogy az evangéliom hirdetésére szóló megbízatásomat nem fordítottam a magam hasznára. 19. Én jóllehet mindenkitől független vagyok, mégis szolgájává tettem magamat minden embernek azért, hogy közülük minél többet megnyerjek (az Isten országának); 20. a zsidóknak olyanná lettem, mint egy zsidó, hogy megnyerjem a zsidókat; a törvény alatt élőknek olyanná lettem, mint valami törvény alatt élő, - jóllehet én magam nem élek törvény alatt, - hogy megnyerjem a törvény alatt élőket; 21. a törvény nélkül élőknek pedig olyanná lettem, mint valami törvény nélkül élő, - jóllehet az Isten törvényét nem vetem el, hanem Krisztus törvénye szerint élek, - hogy megnyerjem a törvény nélkül élőket; 22. a gyengéknek olyanná lettem, mint valami gyenge, hogy (a Krisztusnak) megnyerjem a gyengéket; mindenkinek mindenné lettem, hogy némelyeket mindenképpen üdvösségre vezéreljek. 23. Mind ezt az evangéliomért teszem, hogy annak áldásában én is részesüljek. 24. Nem tudjátok, hogy akik a versenypályán futnak, valamennyien futnak ugyan, de csak egy kapja meg a győző jutalmát? Úgy fussatok, hogy ti megkapjátok! 25. Mindenki, aki versenyre készül, minden tekintetben önmegtartóztatóan él. A versenyzők ugyan azért, hogy elhervadó győzelmi koszorút kapjanak; mi azonban azért, hogy hervadhatatlant kapjunk. 26. Én tehát nem valami bizonytalan cél felé futok, és én olyan ökölvívóhoz hasonlóan küzdök, aki nem levegőt vagdos; 27. megsanyargatom testemet, és engedelmességre kényszerítem, hogy amíg másoknak hirdetem az igét, én magam méltatlanná ne legyek.