1 Nem vagyok-é apostol? Nem vagyok-é szabad? Nem láttam-é Jézus Krisztust, a mi Urunkat? Nem az én munkám vagytok-é ti az Úrban? 2 Ha egyebeknek nem vagyok apostola, de bizony néktek az vagyok, mert az én apostolságomnak pecsétje ti vagytok az Úrban. 3 Ez az én védelmem azok ellenében, akik vádolnak engem. 4 Nincsen-é arra jogunk, hogy együnk és igyunk? 5 Nincsen-é arra jogunk, hogy keresztény feleségünket magunkkal vigyük, mint a többi apostolok is és az Úrnak atyjafiai és Kéfás? 6 Avagy csak nekem és Barnabásnak nincs-é jogunk, hogy ne dolgozzunk? 7 Kicsoda katonáskodik valaha a maga zsoldján? Kicsoda plántál szőlőt, és nem eszik annak gyümölcséből? Vagy kicsoda pásztorol nyájat, és nem eszik a nyájnak tejéből? 8 Vajon emberi módon mondom-é ezeket? vagy nem ezeket mondja-é a törvény is? 9 Mert a Mózes törvényében meg van írva: Ne kösd fel a nyomtató ökörnek száját. Vajon az ökrökre van gondja az Istennek!? 10 Avagy nem érettünk mondja-é általában? Mert miérettünk íratott meg, hogy aki szánt, reménység alatt kell szántania, és aki csépel, abban a reménységben teszi, hogy részesül a termésben. 11 Ha mi néktek a szellemieket vetettük, nagy dolog-é, ha a testi javaitokat aratjuk? 12 Ha egyebek élnek nálatok e joggal, miért nem inkább mi? De mi nem éltünk e jogunkkal; hanem mindent eltűrünk, nehogy valami akadályt gördítsünk a Krisztus Evangéliuma elé. 13 Nem tudjátok-é, hogy akik a szent dolgokban munkálkodnak, a szent helyből élnek, és akik az oltár körül forgolódnak, az oltárral együtt veszik el részüket? 14 Ekképpen rendelte az Úr is, hogy akik az Evangéliumot hirdetik, az Evangéliumból éljenek. 15 De én ezek közül eggyel sem éltem. Nem azért írtam azonban ezeket, hogy velem is így történjék, mert jobb nékem meghalnom, hogysem valaki hiábavalóvá tegye az én dicsekedésemet. 16 Mert ha az Evangéliumot hirdetem, nem dicsekedhetem, mert szükség kényszerít engem. Jaj ugyanis nékem, ha az Evangéliumot nem hirdetem. 17 Mert ha önként teszem ezt, jutalmat kapok; ha pedig nem önszántamból, akkor sáfársággal bíztak meg.

18 Micsoda tehát az én jutalmam? Az, hogy amikor prédikálom az Evangéliumot, ingyenessé teszem a Krisztus Evangéliumát, hogy ne éljek vissza a hatalmammal az Evangélium hirdetésénél. 19 Mert én, noha mindenkivel szemben szabad vagyok, magamat mindenkinek szolgájává tettem, hogy a többséget megnyerjem. 20 És a zsidóknak zsidóvá lettem, hogy zsidókat nyerjek meg; a törvény alatt valóknak törvény alatt valóvá lettem, hogy a törvény alatt lévőket megnyerjem; 21 A törvény nélkül valóknak törvény nélkülivé, noha nem vagyok Isten törvénye nélkül, hanem Krisztus törvénye alá tartozó, hogy a törvény nélkül valókat megnyerjem. 22 Az erőtleneknek erőtlenné lettem, hogy az erőtleneket megnyerjem. Mindeneknek mindenekké lettem, hogy minden módon megmentsek némelyeket. 23 Ezt pedig az Evangéliumért teszem, hogy részestárs legyek abban. 24 Nem tudjátok-é, hogy akik versenypályán futnak, mindnyájan futnak ugyan, de egy veszi el a díjat? Úgy fussatok, hogy elnyerjétek. 25 Mindaz pedig, aki pályafutásban tusakodik, mindenben önmegtartóztató; azok ugyan, hogy romlandó koszorút nyerjenek, mi pedig romolhatatlant. 26 Én azért úgy futok, mint aki nem bizonytalanra fut; úgy öklözök, mint aki nem levegőt csapdos; 27 Hanem alávetem a testemet és szolgává teszem; hogy míg másoknak prédikálok, magam valami módon méltatlanná ne legyek.