1. Nem vagyok szabad? Nem vagyok apostol? Nem láttam Jézust, a mi Urunkat? Nem az én munkám vagytok-é ti az Úrban? 2. Ha másoknak nem vagyok apostol, de nektek bizony az vagyok; mert az én apostolságomnak pecsété az Úrban ti vagytok. 3. Ez az én védekezésem azokkal szemben, akik vádolnak engem. 4. Avagy nincsen-e jogunk arra, hogy együnk és igyunk? 5. Nincs jogunk arra, hogy keresztyén feleséget vigyünk magunkkal, mint a többi apostolok és az Úr testvérei és Kéfás? 6. Vagy csak nekem és Barnabásnak nincs jogunk ahhoz, hogy ne dolgozzunk? 7. Ki katonáskodik valaha a maga zsoldján? Ki ültet szőlőt úgy, hogy nem eszik annak gyümölcséből? Vagy ki legeltet nyájat úgy, hogy nem iszik a nyáj tejéből? 8. Vajjon emberi módon beszélem-e ezeket, vagy nem mondja-e ugyanezt a törvény is? 9. Mert Mózes törvényében meg van írva: Ne kösd fel a nyomtató ökör száját. Vajjon az ökrökre van-e gondja az Istennek? 10. Vagy nem értünk mondja-e általában? Érettünk íratott meg ugyanis: aki szánt, reménység alatt kell szántania, és aki csépel, abban a reménységben csépel, hogy részesednie kell a termésben. 11. Ha mi nektek a lelkieket vetettük, nagy dolog-e, ha testi javaitokat aratjuk? 12. Ha másoknak szabad ezt tenni nálatok, nem sokkal inkább szabad-e nekünk? De mi nem éltünk ezzel a szabadságunkkal, hanem mindent eltűrünk, csakhogy semmi akadályt ne gördítsünk a Krisztus evangélioma elé. 13. Nem tudjátok, hogy akik a templomi szolgálatban buzgólkodnak, a szenthely jövedelméből élnek, és akik az oltár körül forgolódnak, az oltárról kapják meg a részüket. 14. Így rendelte az Úr is, hogy akik az evangéliomot hirdetik, az evangéliomból éljenek. 15. De én ezek közül eggyel sem éltem. Ezeket sem azért írtam nektek, hogy velem is így történjék, mert jobb meghalnom, mintsemhogy valaki hiábavalóvá tegye az én dicsekedésemet. 16. Mert ha az evangéliomot hirdetem, nem dicsekedhetem, mivel erre szükség kényszerít engem. Mert jaj nekem, ha az evangéliomot nem hirdetem! 17. Mivel ha a magam jószántából teszem, jutalmam van; ha pedig kénytelenségből, sáfársággal bízattam meg.

18. Mi tehát a jutalmam? Az, hogy prédikálásommal ingyenvalóvá teszem a Krisztus evangéliomát, hogy az evangéliom hirdetésében ne éljek vissza szabadságommal. 19. Mert én, noha mindenkivel szemben szabad vagyok, magamat mindenkinek szolgájává tettem, hogy a többséget megnyerjem. 20. És a zsidóknak zsidóvá lettem, hogy zsidókat nyerjek meg; a törvény alatt levők számára törvény alatt levő, — noha nem vagyok a törvény alatt, — hogy a törvény alatt levőket megnyerjem. 21. A törvény nélkül valók számára törvény nélkülivé lettem, — noha nem vagyok az Isten törvénye nélkül, hanem a Krisztus törvénye alapján állok, — hogy a törvény nélkül valókat megnyerjem. 22. Az erőtlenek számára erőtlenné lettem, hogy az erőtleneket megnyerjem. Mindenki számára mindenné lettem, hogy minden módon megtartsak némelyeket. 23. Mindezt pedig az evangéliumért teszem, hogy benne részestárs legyek. 24. Nem tudjátok, hogy akik versenypályán futnak, mindnyájan futnak ugyan, de egy nyeri el a jutalmat? Úgy fussatok, hogy elnyerjétek. 25. Mindenki, aki résztvesz a versenyben, mindenben önmegtartóztató; azok ugyan azért, hogy romlandó koszorút nyerjenek, mi pedig, hogy romolhatatlant. 26. Én tehát úgy futok, mint aki előtt nem bizonytalan a cél; úgy küzdök, mint aki nem levegőt vagdos, 27. hanem megsanyargatom testemet és szolgává teszem, hogy míg másoknak prédikálok, magam valami módon méltatlanná ne legyek.