1. Nem vagyok szabad ember? Nem vagyok apostol? Nem láttam Jézust, a mi Urunkat? Hát nem az én munkám vagytok-e ti az Úrban? 2. Ha netán másoknak nem vagyok apostol, de nektek bizony az vagyok; mert az én apostolságomnak pecsétje az Úrban ti vagytok. 3. Ez az én védekezésem azokkal szemben, akik vádolnak engem. 4. Nincsen-e nekünk is jogunk arra, hogy együnk és igyunk? 5. Nincs-e jogunk arra, hogy hívő nőtestvérünket feleség gyanánt magunkkal vigyük, mint a többi apostolok, az Úr testvérei és Kéfás is teszik? 6. Vagy csak nekem és Barnabásnak nincs jogunk ahhoz, hogy (kézi) munkát ne végezzünk? 7. Ki katonáskodott valaha a maga zsoldján? Ki ültet szőlőt úgy, hogy nem eszik annak gyümölcséből? Vagy ki legeltet nyájat úgy, hogy nem iszik a nyáj tejéből? 8. Nemcsak emberi módon beszélem ezeket, mert ugyanezt mondja a törvény is. 9. Mert Mózes törvényében meg van írva, ne tégy szájkosarat a nyomtató ökörre. Vajon az ökrökre van-e gondja az Istennek? 10. Nem vonatkozik ez egyenesen mireánk? Érettünk íratott meg ugyanis: Aki szánt, abban a reménységben szántson, és aki csépel, azzal a reménységgel csépeljen, hogy részesül (a termésben). 11. Ha mi nektek a lelkieket vetettük, nagy dolog-e, ha testi javaitokat aratjuk? 12. Ha mások a ti javaitokban részesülnek, nem sokkal inkább szabad-e ez nekünk? De mi nem éltünk ezzel a szabadságunkkal, hanem mindent eltűrünk, csakhogy semmi akadályt ne gördítsünk a Krisztus evangéliuma elé. 13. Nem tudjátok, hogy akik a templomi szolgálatban buzgólkodnak, a szenthely jövedelméből élnek, és akik az oltár körül forgolódnak, az oltárról kapják meg részüket? 14. így rendelte az Úr is, hogy akik az evangéliumot hirdetik, az evangéliumból éljenek. 15. De én ezek közül eggyel sem éltem. Ezeket sem azért írtam nektek, hogy velem is ez történjék. Mert jobb meghalnom, mintsem hogy valaki hiábavalóvá tegye az én dicsekedésemet. 16. Mert ha az evangéliumot hirdetem, nem dicsekedhetem, mivel lelki szükség kényszerít rá. Jaj nekem, ha az evangéliumot nem hirdetem!

17. Ha ezt a magam jószántából teszem, van jogom a jutalomra; ha pedig kénytelenségből, sáfársággal bízattam meg. 18. Mi akkor az én jutalmam? Az, hogy prédikálásommal ingyen valóvá teszem a Krisztus evangéliumát azzal, hogy nem terhelem meg azt a magam munkájának jogos követelésével. 19. Mindenkivel szemben szabad vagyok, de magamat mindenkinek szolgájává tettem, hogy minél többeket megnyerjek. 20. Én a zsidóknak zsidóvá lettem, hogy zsidókat nyerjek meg; a törvény alatt levők számára törvény alatt levővé - noha nem vagyok a törvény alatt -, hogy a törvény alatt levőket megnyerjem. 21. Törvény nélkül valók számára törvénynélkülivé lettem - noha nem vagyok az Isten törvénye nélkül, hanem a Krisztus törvénye alapján állok -, hogy a törvény nélkül valókat megnyerjem. 22. Az erőtlenek számára erőtlenné lettem, hogy az erőtleneket megnyerjem. Mindenkinek mindene lettem, hogy minden módon minél többet megtartsak. 23. Mindezt pedig az evangéliumért teszem, hogy benne részestárs legyek. 24. Nem tudjátok, hogy akik versenypályán futnak, mindnyájan futnak ugyan, de csak egy nyeri el a díjat? Úgy fussatok, hogy ti nyerjétek el. 25. Minden versenyző teljesen önmegtartóztató; azok ugyan azért, hogy romlandó koszorút nyerjenek, mi pedig, hogy romolna tatlant. 26. Én tehát úgy futok, mint aki bizonyos benne, hogy célt érek. Úgy öklözök, mint aki nem a levegőt csapdosom, 27. hanem megsanyargatom testemet és igába hajtom, hogy míg másoknak prédikálok, magam valami módon méltatlanná ne legyek.