1. Ami a bálvány áldozati húst illeti, erről mindnyájunknak helyes ismeretünk van. De az ismeret felfuvalkodottá tesz, a szeretet az, ami épít. 2. Ha pedig valaki azt gondolja, hogy van ismerete, ezzel még semmit sem ismert meg úgy, amint ismernie kell. 3. De ha valaki az Istent szereti, azt az Isten is elismeri (a magáénak). 4. A bálványáldozati hús megevéséről tehát tudjuk, hogy nincs bálvány a világon és hogy nincs más Isten, csak egy. 5. Mert ha vannak is úgynevezett istenségek, akár az égben, akár a földön - mint ahogy van sok isten és sok úr -, 6. mindazáltal nekünk egy Istenünk van, az Atya, a mindenségnek és mindnyájunknak teremtője és célja és egy Úr, a Jézus Krisztus, aki által van a mindenség és mi is őáltala. 7. De nincs meg mindenkiben ez az ismeret; és némelyek megszokásból, miután lelkük a bálványokhoz tapadt, mindmáig, mint áldozati húst eszik meg ezt a húst, s ezzel erőtlen lelkiismeretük beszennyeződik. 8. Az eledel pedig nem visz közelebb Istenhez, mert ha nem eszünk, nem leszünk szegényebbek, és ha eszünk is, nem leszünk gazdagabbak. 9. De vigyázzatok, hogy ez a ti szabadságotok valamiképpen botránkozásukra ne legyen az erőtleneknek. 10. Mert ha valaki téged, aki felvilágosodott vagy, meglát a bálványtemplomban étkezni, nem fog-e az ő gyenge lelkiismerete felbátorodni arra, hogy a bálványáldozati húst (imádattal) megegye. 11. És a te ismereted miatt elvész a te erőtlen atyádfia, akiért a,Krisztus meghalt. 12. így aztán, mikor az atyafiak ellen vetkeztek azzal, hogy az ő erőtlen lelkiismeretüket megsértitek: tulajdonképpen a Krisztus ellen vetkeztek. 13. Ennélfogva, ha az eledel megbotránkoztatja az én atyámfiát, inkább sohasem eszem húst, csak atyámfiát meg ne botránkoztassam.