1 A bálványáldozatok felől pedig tudjuk, hogy mindnyájunknak van ismeretünk. Az ismeret felfuvalkodottá tesz, a szeretet pedig épít. 2 Ha pedig valaki azt hiszi, hogy tud valamit, még semmit sem ismer úgy, amint ismernie kell. 3 Hanem ha valaki az Istent szereti, ismeri azt az Isten. 4 Tehát a bálványáldozati hús evése felől tudjuk, hogy egy bálvány sincs a világon, és hogy Isten sincs senki más, hanem csak egy. 5 Mert ha vannak is úgynevezett istenek akár az égben, akár a földön, mint ahogy van sok isten és sok úr; 6 Mindazáltal nekünk egy Istenünk van, az Atya, akitől van a mindenség, mi is Őbenne; és egy Urunk, a Jézus Krisztus, aki által van a mindenség, mi is Őáltala. 7 De nem mindenkiben van meg ez az ismeret; sőt némelyek a bálványáldozathoz szokott lelkiismeretük miatt mind a mai napig úgy eszik a húst, mint bálványáldozatot, és az ő lelkiismeretük, mivelhogy erőtlen, megfertőztetik. 8 Pedig az eledel nem tesz minket kedvessé Isten előtt; mert ha eszünk is, azzal nem nyerünk; ha nem eszünk, azzal sem veszítünk. 9 De meglássátok, hogy ez a ti szabadságtok valamiképpen botránkozásukra ne legyen az erőtleneknek. 10 Mert ha valaki meglát téged, akinek ismereted van, hogy a bálványtemplomnál vendégeskedsz, annak lelkiismerete, mivelhogy erőtlen, nem arra indíttatik-é, hogy megegye a bálványáldozatot? 11 És a te ismereted veszedelembe taszítja a te erőtlen atyádfiát, akiért Krisztus meghalt. 12 Így aztán, mikor az atyafiak ellen vétkeztek, és az ő erőtlen lelkiismeretüket megsértitek, a Krisztus ellen vétkeztek. 13 Annakokáért, ha eledel botránkoztatja meg az én atyámfiát, inkább soha sem eszem húst, hogy az én atyámfiát meg ne botránkoztassam.