1 A bálványáldozatokról pedig: tudjuk, hogy mindnyájunknak van ismeretünk. Az ismeret felfuvalkodottá tesz, a szeretet pedig épít. 2 De ha valaki azt hiszi, hogy tud valamit, még semmit sem ismert meg úgy, amint ismerni kell; 3 hanem ha valaki szereti az Istent, az ismertetik őtőle. 4 Ami tehát a bálványáldozatok megevését illeti, tudjuk, hogy semmi a bálvány a világon, és hogy senki sem Isten más; csak egy. 5 Mert még ha vannak is úgynevezett Istenek, akár égen, akár földön (mint ahogy van sok isten és sok úr); 6 hanem nekünk egy Isten van, az Atya, akitől van minden, és mi őrá nézve; és egy Úr, a Jézus Krisztus, aki által van minden, mi is őáltala. 7 De nem mindenkiben van meg ez az ismeret; sőt némelyek a bálványról való meggyőződésben mind mostanig úgy eszik, mint bálványáldozatot, és azoknak lelkiismerete, mivel erőtlen, megfertőződik. 8 Pedig étel nem állít bennünket az Istennek ítélőszéke elé; mert ha megesszük, azzal sem jutunk előnybe, és ha nem esszük meg, azzal sem jutunk hátrányba. 9 De meglássátok, hogy ez a ti szabadságotok valami módon botránkozására ne legyen az erőteleneknek. 10 Mert ha valaki lát téged, akiben megvan ez az ismeret, a bálványtemplomban ülni, neki, aki erőtelen, nem „megépül"-e a lelkiismerete arra, hogy a bálványáldozatot megegye? 11 És elvész az erőtlen testvér a te ismereted miatt, akiért a Krisztus meghalt. 12 Mikor pedig így vétkeztek az atyafiak ellen, és sértitek az ő erőtlen lelkiismeretüket, Krisztus ellen vétkeztek. 13 Éppen ezért, ha valami étel botlásba viszi az én atyámfiát, nem eszem húst soha, hogy botlásba ne vigyem atyámfiát.