1. A bálványáldozati húsról pedig tudjuk, hogy mindnyájunknak van ismeretünk. Az ismeret felfuvalkodottá tesz, a szeretet azonban épít. 2. Ha pedig valaki azt gondolja, hogy van ismerete, ezzel még semmit sem ismert meg úgy, amint ismernie kell. 3. De ha valaki az Istent szereti, azt az Isten is ismeri. 4. A bálványáldozati hús megevéséről tehát tudjuk, hogy a bálvány semmi a világon és hogy nincs más Isten, csak egy. 5. Mert ha vannak is úgynevezett istenek, akár az égben, akár a földön, — mint ahogyan van sok isten és sok úr, — 6. mindazáltal nekünk egy az Istenünk, az Atya, akitől van a mindenség és mi is őreá nézve; és egy az Úr, Jézus Krisztus, aki által van a mindenség és mi is ő általa. 7. De nincs meg mindenkiben ez az ismeret; némelyek azonban, mivel a lelkiismeretük mind máig a bálványokhoz tapad, mint bálványáldozati húst eszik és az ő lelkiismeretük, mivel erőtelen, beszennyeződik. 8. Az eledel pedig nem tesz minket kedvesekké Isten előtt, mert ha nem eszünk, nem leszünk szegényebbek, és ha eszünk is, nem leszünk gazdagabbak. 9. De vigyázzatok, hogy ez a ti szabadságotok valamiképen botránkozásukra ne legyen az erőtleneknek. 10. Mert ha valaki téged, akinek ismereted van, meglát a bálványtemplomban vendégeskedni, nem fog-e az ő gyenge lelkiismerete felbátorodni arra, hogy a bálványáldozati húst megegye? 11. És a te ismereted miatt elvész a te erőtlen atyádfia, akiért a Krisztus meghalt. 12. Így azután, mikor az atyafiak ellen vétkeztek, és az ő erőtelen lelkiismeretüket megsértitek, a Krisztus ellen vétkeztek. 13. Ennélfogva ha az eledel megbotránkoztatja az én atyámfiát, inkább sohasem eszem húst, csak atyámfiát meg ne botránkoztassam.