1. Ami pedig a bálványáldozati hús dolgát illeti, tudjuk, hogy e részben az ismeret mindnyájunknál megvan. Hanem az ismeret felfúj, a szeretet ellenben épít. 2. Ha valaki azt gondolja, hogy már megismert valamit, az még nem ismer semmit úgy ahogy ismerni kell. 3. Viszont ha valaki szereti az Istent, azt Isten is ismeri. 4. Hogy azonban visszatérjek a bálványáldozati hús megevésére, tudjuk, hogy bálvány nincs ezen a világon és hogy Isten sincs több, csak egy. 5. Mert, ha vannak is úgymondott istenek, mind az égben, mind a földön, aminthogy sok Isten s sok Úr van, 6. nekünk csak egy az Istenünk, az Atya, akiért van minden s akiért vagyunk mi s egy az Urunk, a Jézus Krisztus, aki által van minden s aki által vagyunk mi is. 7. De ez az ismeret nincs meg mindenkiben. Sőt némelyek a halványból még most is lelkiismeretben dolgot csinálva, a bálványáldozati húst, mint olyant eszik meg s éppen azért gyenge lelkiismeretükhöz szenny tapad. 8. Pedig az eledel Istennél nem számít; ha eszünk, nincs hasznunk, ha nem eszünk, nincs kárunk belőle. 9. De vigyázzatok, hogy ez a ti szabadságtok botrányt ne okozzon a gyengéknek. 10. Már pedig, ha valaki tégedet, akinél az ismeret megvan, vendégeskedni lát a bálványtemplomban, nem viszi-e rá azt gyenge lelkiismerete, hogy megegye a bálványáldozati húst? 11. S ismereted miatt elkárhozik az a te gyenge testvéred, akiért a Krisztus meghalt. 12. Ilyenformán aztán, a testvérek ellen vétkezve s gyenge lelkiismeretüket megsértve, a Krisztus ellen vétkeztek. 13. Épp azért, ha az eledel botrány az én testvéremnek, inkább sohasem eszem húst, hogy meg ne botránkoztassam az én testvéremet.