1 Ami a bálványoknak áldozott húst illtei, bizonyos, hogy mindnyájunknak van tudása. A tudás azonban fölfuvalkodottá tesz, a szeretet viszont épít. 2 Aki sokat ad a tudásra, még nem ismert föl, hogyan kell tudnia. 3 De aki szereti Istent, azt magáénak tudja. 4 Ami tehát a bálványáldozatok fogyasztását illeti, tudjuk, hogy nincs bálvány a világon, és hogy nincs isten, csak egy. Bár beszélnek istenekről az égen és a földön, - tudniilik sok istenük és sok uruk van 5 - nekünk azonban egy az Istenünk: az Atya, akitől minden származik, s mi érte vagyunk; egy az Urunk: Jézus Krisztus, aki által minden van, és mi is általa vagyunk. 6 De nincs meg mindenkiben ez a tudás. Némelyek ugyanis mindmáig bálványokhoz szokva, úgy fogyasztják a húst, mint áldozati eledelt, s tével lelki ismeretünk beszennyeződik. 7 Az étel ugyan nem lesz kedvesebbé Isten előtt. Sem azzal nem veszítünk, hogy nem eszünk, sem azzal nem nyerünk, ha eszünk. 8 Arra azonban ügyeljetek, hogy az aggályosokkat szabadságotokkal meg ne botránkoztassátok! 9 Ha tehát valaki azt, akinek tudása van, a bálványtemplom asztalánál látja, ugye téves lelkiismeretében fölbátorodik arra, hogy bálványhúst egyék? 10 Így tudásod miatt elvész aggályos testvéred, akiért meghalt Krisztus. 11 Ezért ha testvéred ellen vétkezel, s megsérted aggályos lelkiismeretét, Krisztus ellen vétkezel. 12 Ha tehát az étel megbotránkoztatja testvéremet, inkább sohasem eszem húst, csak testvéremet meg ne botránkoztassam.