1. Egy Lázár nevű ember megbetegedett; Béthániában lakott, Máriának és nénjének Mártának falujában. 2. Ez a Mária volt az, aki az Urat illatos olajjal megkente, és a lábát hajával törölte meg; ennek testvére volt Lázár, aki beteg lett. 3. Azért Lázár nénjei elküldtek valakit Jézushoz, és azt üzenték: Uram, (barátod) akit szeretsz, beteg. 4. Jézus amikor ezt meghallotta, így szólt: Ez a betegség nem végződik halállal, hanem az Isten dicsőségére szolgál, hogy e betegség által az Isten fia dicsőíttessék. 5. Jézus szerette Mártát és ennek húgát és Lázárt. 6. Mégis amint meghallotta, hogy Lázár beteg, még két napig azon a helyen maradt, ahol volt. 7. De azután azt mondta tanítványainak: Menjünk el ismét Júdeába. 8. A tanítványok így szóltak néki: Mester, a zsidók mostanában szándékoztak téged ott megkövezni, és te ismét odamégy? 9. Jézus így felelt: Nem tizenkét órája van-é a napnak? Ha valaki nappal jár, semmibe nem ütközik bele, mert látja ennek a világnak világosságát (a napfényt); 10. de ha valaki éjjel jár, beleütközik valamibe, mert akkor nincsen világosság. 11. Ezeket mondta, és azután így szólt nékik: Lázár a mi barátunk elaludt; de elmegyek, hogy őt fölébresszem. 12. A tanítványai azért így szóltak: Uram, ha elaludt, meg fog gyógyulni. 13. Jézus ugyan arról szólt, hogy Lázár meghalt; de a tanítványok azt gondolták, hogy pihentető alvásról beszél. 14. Azért hát Jézus világosan megmondta nékik: Lázár meghalt, 15. és én tekintettel tireátok: örülök, hogy nem voltam ott; a ti hitetek növelése végett történt ez. (Lk 17:5) De menjünk el őhozzá! 16. Tamás - ez a név azt jelenti, hogy Iker, -így szólt tanítványtársainak: Menjünk el mi is, hogy Ővele együtt meghaljunk. 17. Amikor aztán Jézus Béthániába érkezett, megtudta, hogy Lázár már négy nap óta a sírban feküdt. 18. Mivel pedig Béthánia közel volt Jeruzsálemhez, mintegy tizenöt stádiomnyira (kb. három kilométernyire), 19. a zsidók közül sokan elmentek Mártához és Máriához, hogy vigasztalják őket, mert testvérük halála miatt bánkódtak.

20. Amint Márta meghallotta, hogy Jézus közeledik, elébe ment; Mária pedig otthon maradt. 21. Márta akkor azt mondta Jézusnak: Uram, ha itt lettél volna, nem halt volna meg az én testvérem; 22. de még most is tudom, hogy amit csak kérsz az Istentől, megadja néked az Isten. 23. Jézus így felelt néki: Fel fog támadni a te testvéred. 24. Márta azt mondta néki: Tudom, hogy feltámad a feltámadáskor, a végső napon. 25. Jézus így szólt: Én vagyok a feltámadás és én vagyok az élet; aki hisz énbennem, ha meghal is, élni fog; 26. és mindenki, aki él és hisz énbennem, soha de soha nem hal meg; hiszed-é ezt? 27. Márta így felelt: Igenis Uram; én hiszem, hogy te vagy a Krisztus, az Isten Fia, akinek el kellett jönnie e világra. 28. És amint ezeket mondta, elment és titkon szólította húgát, Máriát: A Mester itt van és hív téged. 29. Mária mihelyt ezt hallotta, gyorsan fölkelt és Őhozzá sietett. 30. Jézus ugyanis nem ment be a faluba, hanem még azon a helyen volt, ahol Márta találkozott vele. 31. A zsidók azért, akik a házban voltak és vigasztalták Máriát, látván, hogy ő gyorsan fölkelt és kiment, követték őt, mert azt gondolták, hogy a sírhoz megy, hogy ott sírjon. 32. Mária amint odaérkezett, ahol Jézus volt, meglátván őt, lába elé borult, és így szólt néki: Uram, ha itt lettél volna, nem halt volna meg a testvérem. 33. Jézus amint látta, hogy Mária sír, és az ővele érkezett zsidók is sírnak, lelkében felháborodott és megrendült, 34. és azt mondta: Hová helyeztétek őt? így feleltek néki: Jöjj és lásd meg. 35. Jézus sírva fakadt. 36. Akkor így szóltak a zsidók: íme, milyen nagyon szerette őt. 37. Közülük némelyek azt mondták: Ez, aki a vaknak szemét megnyitotta, nem tehette volna meg, hogy Lázár ne haljon meg? 38. Jézus ismét felháborodván magában odalépett a sírhoz; az egy barlang volt, és egy kő zárta el a bejárást. 39. Jézus így szólt: Vegyétek el onnan a követ. Akkor Márta, a halottnak nénje azt mondta: Uram, már szaga van; mert negyedik napja, hogy halott. 40. Jézus így szólt néki: Nem mondtam-é néked, hogy ha hiszel, meglátod az Isten dicsőségét?