1 Betániában lakott egy Lázár nevű férfi, két testvérével, Mártával és Máriával. Lázár egyszer megbetegedett. 2 (Mária volt az, aki illatos olajjal kente meg és a hajával törölte meg az Úr lábát.) 3 Lázár nővérei megüzenték Jézusnak: „Uram, a barátod, akit szeretsz, beteg.” 4 Amikor Jézusnak átadták az üzenetet, ezt mondta: „Ez a betegség nem halálos, hanem Isten dicsőségét szolgálja. Ezáltal az Isten Fia fog dicsőséget kapni.” 5 Jézus valóban szerette Mártát, Máriát, és Lázárt. 6 Amikor azonban Jézusnak megmondták, hogy Lázár beteg, még két napig ugyanazon a helyen maradt. 7 Azután ezt mondta a tanítványainak: „Menjünk ismét Júdeába!” 8 Azok ezt válaszolták: „Mester, hiszen csak nemrég történt, hogy meg akartak kövezni a vallási vezetők, és újra oda akarsz menni?” 9 Jézus így válaszolt: „Ugye, tizenkét óráig tart a nappal? Aki nappal jár, az nem botlik meg, mert világos van. 10 De aki éjjel jár, az megbotlik, mert nincs, ami világítson neki.” 11 Azután ezt mondta: „A barátunk, Lázár elaludt, de én odamegyek és felébresztem.” 12 A tanítványok ezt válaszolták: „Uram, ha alszik, akkor biztosan meggyógyul majd.” 13 Jézus Lázár haláláról beszélt, de a tanítványok úgy értették, hogy Lázár csak alszik. 14 Jézus ezért nyíltan megmondta nekik: „Lázár meghalt, 15 de örülök, hogy nem voltam ott, mert számotokra így hasznosabb — hogy higgyetek bennem. Most azonban menjünk el hozzá!” 16 Ekkor Tamás, akit Ikernek hívtak, ezt mondta a többi tanítványnak: „Menjünk, és haljunk meg Jézussal együtt mi is!” 17 Amikor Jézus megérkezett Betániába, megtudta, hogy Lázárt már négy nappal korábban egy sziklasírba temették. 18 Mivel Betánia csak három kilométerre volt Jeruzsálemtől, 19 a júdeabeliek közül sokan elmentek Mártához és Máriához, hogy vigasztalják őket a testvérük halála miatt. 20 Amikor Márta meghallotta, hogy Jézus közeledik, eléje sietett, Mária pedig otthon maradt. 21 Amikor Márta Jézushoz ért, ezt mondta: „Uram, ha itt lettél volna, nem halt volna meg a testvérem! 22 De most is biztos vagyok benne, hogy bármit kérsz Istentől, megadja neked.” 23 Jézus ezt felelte: „Fel fog támadni a testvéred.”

24 „Igen, tudom, hogy a feltámadás idején, az utolsó napon ő is fel fog támadni” — válaszolta Márta. 25 Jézus akkor ezt mondta: „Én vagyok a Feltámadás és az Élet. Aki hisz bennem, akkor is élni fog, ha már meghalt. 26 Aki pedig él és hisz bennem, az soha nem hal meg. Hiszed-e ezt?” 27 Márta így felelt: „Igen, Uram! Hiszem, hogy te vagy a Messiás, az Isten Fia, akinek el kellett jönnie erre a világra.” 28 Miután ezt mondta, Márta hazament. Félrehívta a nővérét, Máriát, és szólt neki: „Itt van a Mester, és téged hív!” 29 Erre Mária felugrott, és Jézushoz sietett, 30 aki még mindig ugyanott volt, ahol Mártával találkozott, a falu szélén. 31 A gyászolók, akik Máriához jöttek, hogy vigasztalják, látták, hogy Mária gyorsan felkel, és elindul. Azt hitték, hogy Lázár sírjához megy, hogy ott sírjon, ezért ők is utána mentek. 32 Amikor Mária Jézushoz ért, a lábához borult, és ezt mondta: „Uram, ha itt lettél volna, nem halt volna meg a testvérem!” 33 Mária és a kísérői is sírtak. Amikor Jézus ezt látta, szelleme nyugtalan lett, és mélyen megindulva 34 ezt kérdezte: „Hová temettétek Lázárt?” „Uram, gyere, és nézd meg!” — felelték. 35 Ekkor Jézus is sírva fakadt. 36 Az emberek azt mondták: „Nézzétek, mennyire szerette Lázárt!” 37 Mások pedig ezt mondták: „Ha meg tudta gyógyítani a vakot, miért nem mentette meg Lázárt a haláltól?” 38 Jézus még mindig nagyon felindult volt, amikor odament a sírhoz, amely egy sziklába vájt üreg volt, a bejáratát pedig egy nagy kő zárta el. 39 „Hengerítsétek el a követ!” — mondta Jézus. Márta, a halott Lázár nővére felkiáltott: „De Uram, már biztosan rossz szaga van, hiszen négy napja, hogy meghalt!” 40 Jézus így válaszolt: „Nem megmondtam neked, hogy ha hiszel, meglátod Isten dicsőségét?!” 41 Ekkor elhengerítették a követ, Jézus, pedig felnézett az égre, és ezt mondta: „Atyám, köszönöm, hogy meghallgattál! 42 Tudom, hogy te mindig meghallgatsz, de azok kedvéért mondom ezt, akik itt állnak. Azt akarom, hogy elhiggyék, hogy te küldtél engem.” 43 Ezután hangosan felkiáltott: „Lázár, jöjj ki!”