1 Beteg volt pedig egy bizonyos Lázár Bethániából, Máriának és nővérének, Mártának falujából. 2 Mária pedig, akinek testvére, Lázár beteg volt, [az volt,] aki az Urat kenettel megkente, és hajával törölte meg lábait. 3 Hozzá küldtek tehát a nővérek, mondván: Uram, íme akit szeretsz, beteg. 4 Amint pedig Jézus hallotta, azt mondta: E betegség nem halálra, hanem az Isten dicsőségéért van, hogy dicsőíttessék általa az Isten Fia. 5 Szerette pedig Jézus Mártát és nővérét, és Lázárt. 6 Amint tehát meghallotta, hogy beteg, akkor azon a helyen maradt, ahol volt, két napig. 7 Azután mondta aztán tanítványainak: Menjünk ismét Júdeába. 8 Azt mondták neki a tanítványok: Rabbi, most akartak téged megkövezni a zsidók, és megint odamégy? 9 Felelt Jézus: Nemde tizenkét órája van a napnak? Ha valaki nappal jár, nem botlik meg, mert e világ világosságát látja; 10 de ha valaki éjjel jár, megbotlik, mert a világosság nincsen benne. 11 Ezeket mondta, és azután úgy szólt nekik: Lázár, a mi barátunk elaludt; de elmegyek, hogy felébresszem őt. 12 Azt mondták erre tanítványai: Uram, ha elaludt, meggyógyul. 13 Pedig Jézus annak haláláról beszélt; de ők azt vélték, hogy az álom alvásáról mondta. 14 Akkor tehát nyíltan mondta nekik Jézus: Lázár meghalt. 15 És örülök értetek, hogy hisztek, mert nem voltam ott; de menjünk hozzá. 16 Azt mondta erre Tamás, aki Kettősnek mondatik, a tanítványtársaknak: Menjünk mi is, hadd haljunk meg vele! 17 Mikor most már Jézus megérkezett, úgy találta, hogy már négy napja volt a sírban. 18 Bethánia pedig közel volt Jeruzsálemhez, mintegy tizenöt futamatnyira; 19 és a zsidók közül sokan mentek Mártáékhoz és Máriáékhoz, hogy vigasztalják őket testvérük felől. 20 Márta azonban, mikor hallotta, hogy Jézus jön, elébe ment; Mária pedig otthon ült. 21 Azt mondta tehát Márta Jézusnak: Uram, ha itt lettél volna, nem halt volna meg az én testvérem. 22 De most is tudom, hogy bármit kérsz az Istentől, megadja neked az Isten. 23 Azt mondta neki Jézus: Feltámad a te testvéred. 24 Azt mondta neki Márta: Tudom, hogy feltámad, a feltámadáskor az utolsó napon.

25 Azt mondta neki Jézus: Én vagyok a feltámadás és az élet. Aki énbennem hisz, ha meghal is, él; 26 és senki, aki él, és hisz énbennem, meg nem hal soha örökké. Hiszed-e ezt? 27 Azt mondta neki: Igen, Uram, én hiszem, hogy te vagy a Krisztus, az Isten Fia, akinek a világra el kell jönni. 28 És ezeket mondván, elment és hívatta nővérét, Máriát titkon mondván: A Mester itt van, és hívat téged. 29 Az amint ezt hallotta, gyorsan felkelt és ment hozzá. 30 Jézus pedig még nem ment be a faluba, hanem azon a helyen volt, ahova Márta elébe ment. 31 Amint most már a zsidók, akik vele voltak a házban és vigasztalták őt, látták, hogy Mária gyorsan felkelt és kiment, utána mentek, azt mondván: A sírhoz megy, hogy ott sírjon. 32 Mária pedig, amint oda ért, ahol Jézus volt, meglátván őt, lábaihoz borult, azt mondván neki: Uram, ha itt lettél volna, nem halt volna meg az én testvérem. 33 Jézus erre, amint látta, hogy ő sír és a vele jött zsidók sírnak, felzúdult szellemben, és felháborította magát, 34 és azt mondta: Hová tettétek őt? Azt mondták neki: Uram, jer és lásd! 35 Jézus könnyezett. 36 Azt mondták erre a zsidók: Íme, mennyire szerette őt! 37 Némelyek pedig azt mondták közülük: Nem megtehette volna-e ez, aki a vak szemeit megnyitotta, azt is, hogy az meg ne haljon? 38 Jézus erre, ismét felzúdulván magában, a sírhoz ment. Barlangsír volt pedig, és egy kő volt rátéve. 39 Azt mondta Jézus: Vegyétek le a követ. Azt mondta neki a halott nővére, Márta: Uram, már szaga van; mert negyednapi. 40 Azt mondta neki Jézus: Nem mondtam-e neked, hogy ha hiszel, meglátod az Isten dicsőségét? 41 Erre levették a követ. Jézus pedig felemelte szemeit, és azt mondta: Atyám, hálát adok neked, hogy meghallgattál engem. 42 Én tudtam is, hogy mindenkor meghallgatsz engem;de a körülálló sokaságért mondtam, hogy elhiggyék, hogy te küldtél engem. 43 És ezeket mondván nagy hangon kiáltott: Lázár, jöjj ki! 44 És kijött a halott pólyákba kötött lábakkal és kezekkel, és orcája keszkenővel körülkötve. Azt mondta nekik Jézus: Oldozzátok fel őt, és hagyjátok menni.