34. és így szólt nékik: Nagyon szomorú az én lelkem mindhalálig, maradjatok itt és legyetek ébren. 35. És egy kevéssé előre ment, leborult a földre és imádkozott, hogyha lehetséges, múljék el tőle az az óra. 36. És így szólt: Abba, Atyám, minden lehetséges néked; vedd el tőlem ezt a pohárt; de ne az legyen meg, amit én akarok, hanem amit te akarsz. 37. Azután visszament és aludva találta őket, és így szólt Péternek: Simon, alszol? Egy óráig sem tudtál ébren maradni? 38. Éberek legyetek és imádkozzatok, hogy kísértésbe ne essetek; a lélek kész ugyan, de a test erőtelen. 39. És ismét elment, és imádkozott ugyanazon szavakat mondván. 40. És amint ismét visszament, aludva találta őket, mert elnyomta őket az álom, és nem tudták, mit mondjanak néki. Mk 12:41-56 41. Harmadszor is hozzájuk ment, és azt mondta nékik: Még tovább is aludni és nyugodni akartok? Az áruló már megkapta pénzét (a döntés megtörtént); az óra elérkezett; ímé, az Ember Fia a bűnösök kezébe adatik. 42. Keljetek föl, menjünk; ímé, közel van az, aki engemet elárul. 43. Még beszélt, amikor hirtelen megérkezett a főpapoktól, az írástudóktól és a vénektől Júdás, egyik a tizenkettő közül, és vele együtt valami csőcselék fegyverekkel és botokkal. 44. És az Ő elárulója jelt adott nékik úgy, amint előre megmondta: Akit majd megcsókolok, Ő az; őt fogjátok el, és vezessétek el biztos őrizettel. 45. És amikor Júdás odaérkezett, azonnal odament Jézushoz, és így szólt: Mester, és megcsókolta Őt; 46. azok pedig rávetették kezüket, és elfogták őt. 47. Egyvalaki pedig az ott állók közül kirántotta kardját, odasújtott a főpap szolgájára, és levágta annak fülét. 48. Jézus megszólalván azt mondta nékik: Mint valami rablóra törtetek reám fegyverekkel és botokkal, hogy elfogjatok engem; 49. naponta nálatok voltam a templomban és tanítottam, és nem fogtatok el engem; de az írásoknak be kell teljesedniők. 50. Akkor a tanítványok elhagyván Őt mindnyájan elfutottak. 51. Egy ifjú azonban, akin csupáncsak egy gyolcsing volt, követte Jézust; és azt az ifjút el akarták fogni; 52. ő azonban otthagyván az ingét, meztelenül elfutott.

53. Jézust azután elvezették a főpaphoz; és odagyűltek a főpapok, a vének és az írástudók valamennyien. 54. Péter pedig távolról követte Őt, be a főpap udvarába, és ott leült a szolgákkal, és melegedett a tűznél. 55. A főpapok pedig és az egész tanács vádaskodó tanúkat kerestek Jézus ellen, hogy megölhessék Őt, de nem találtak; 56. mert hamisan sokan tanúskodtak ugyan ellene, de a tanúskodások nem voltak megegyezők. 57. Akkor néhányan megjelentek, és hamisan így tanúskodtak ellene: 58. Mi hallottuk, amikor azt mondta: Én lerontom majd ezt a kézzel csinált templomot, és harmadnapra egy másik nem kézzel csináltat fogok építeni. 59. De így sem volt megegyező a tanúskodásuk. 60. Akkor a főpap középre állván, megkérdezte Jézust: Semmit sem felelsz arra, amit ezek a tanúk ellened vallanak? 61. Ő pedig hallgatott, és semmit sem felelt. Ismét megkérdezte Őt a főpap, és azt mondta néki: Te vagy a Krisztus, az áldott Isten Fia? 62. Jézus így szólt: Én vagyok, és meglátjátok majd, hogy az Ember Fia a Hatalom (Isten) jobbján ül, és eljön az ég felhőin. 63. Akkor a főpap megszaggatta ruháját és így szólt: Mi szükségünk van még tanúkra? 64. Hallottátok az istenkáromlást; mit gondoltok (mi legyen az ítélet)? Azok mindnyájan úgy ítéltek, hogy meg kell halnia. 65. Akkor néhányan köpdösni kezdték Őt, arcát betakarták, fejbeverték és ezt mondták Őnéki: Prófétálj! (Ki ütött meg?) A szolgák is arcul verték. 66. Péter aközben lenn volt az udvaron; a főpap szolgálóleányai közül az egyik odament 67. és meglátta Pétert, amint melegedett, reátekintett és azt mondta: Te is a názárethi Jézussal voltál. 68. Ő azonban tagadta, mondván: Nem ismerem Őt, nem is értem, hogy te mit mondasz. És kiment az előcsarnokba; akkor megszólalt egy kakas. 69. Az a szolgálóleány pedig ismét meglátván őt. kezdte mondani az ott állóknak: Ez közülük való. 70. De Péter ismét tagadta. Egy kis idő multával azonban az ott állók ismét azt mondták Péternek: Bizony, közülük való vagy; hiszen te is galileai vagy. 71. Ő pedig átkozódni és esküdözni kezdett: Nem ismerem azt az embert, akiről beszéltek.