39. S újra elment s ugyanolyan módon imádkozott. 40. De visszatértekor megint csak alva találta a tanítványait, mert mély álom szállott a szemükre s nem tudták, hogy mit mondjanak néki. 41. S harmadszor is visszatérve, azt mondotta nékik: Most már aludjatok s nyugodjatok! Elég! Ütött az óra! Az emberfia a bűnösök kezébe adatik. 42. Keljetek fel! Menjünk! Közeleg árulóm. 43. Még beszélt s már megérkezett Júdás, a tizenkét tanítvány egyike, a főpapok, írástudók s vének küldte fegyveres, dorongos csőcselékhaddal. 44. Az áruló megadta a jelt is nékik: Akit megcsókolok, az az, azt ragadjátok meg s vigyétek el biztos fedezettel. 45. S tüstént nála termett, s e szókkal köszöntve: Mester! — megcsókolta őt. 46. Azok pedig rávetették magukat s megfogták. 47. Erre az ottállók egyike kirántva a kardját, lesújtott a főpap szolgájára és levágta annak a fülét. 48. Ámde Jézus azt mondotta nékik: Akárcsak valami rablóra, úgy törtetek reám fegyverrel, doronggal, hogy megfogjatok. 49. Nap-nap után közöttetek voltam, tanítottam a templomban és nem fogtatok el engemet. De így kellett az írásnak beteljesednie. 50. Erre mindnyájan elhagyták és elfutottak. 51. Csak egy ifjú követte őt egyszál gyolcsingben, de azt is megfogták, 52. hanem az kibujt ingéből s mezítelenül futott el. 53. Jézust a főpaphoz vitték. S egybegyűltek az összes főpapok, vének s írástudók. 54. Péter úgy távolról, egészen a főpap palotájáig követte s a szolgákkal együtt a tűz mellé ülve melegedett. 55. A főpapok és az egész tanács Jézus ellen szóló bizonyságot kerestek, hogy megölhessék öt, de nem találtak. 56. Sokan tettek ugyan hamis bizonyságot ellene de vallomásaik sehogysem egyeztek. 57. Ekkor egynéhányan előálltak s ezt a hamis tanúbizonyságot tették ellene: 58. Hallottuk — úgymond — mikor azt mondta: Lerontom e kézzelcsinált templomot és három nap alatt mást, nem kézzel csináltat építek. 59. De a bizonyságtételük így sem vágott össze. 60. Ekkor a főpap középre állva, megkérdezte Jézust: Egy szavad sincs- arra, amivel ezek vádolnak? 61. S ő hallgatott, egy szót sem szólt. A főpap újra faggatta: Te vagy-e a Krisztus, az áldott Isten fia?

62. Erre így válaszolt: Én vagyok! S meglátjátok majd az emberfiát ülni a hatalom jobbján s eljönni az ég felhőin. 63. Ekkor a főpap megszaggatván a ruháját, így szólt: Mi szükségünk több tanura? 64. Hallottátok káromlását. Mi a véleménytek? Egyhangúlag kimondták, hogy méltó a halálra. 65. S némelyek elkezdték, köpdösni, majd orcáját letakarva s agyba-főbe verve, rászóltak: Prófétálj! A szolganép pedig arcon csapdosta őt. 66. Eközben Péter lent az udvarban volt S a főpapnak egyik szolgálólánya arramentében 67. meglátván a melegedő Pétert, ránézett s azt mondta: Te is a názáreti Jézussal voltál. 68. De ő ezt tagadta, mondván; Nem tudom, nem is értem, hogy mit mondasz- S kiment a tornácra. 69. A szolgálóleány azonban újra meglátván őt, azt mondta a körötte állóknak: Ez közűlök való! 70. De ö ezt újra tagadta. Kisvártatva az ottállók szintén azt mondták Péternek: Bizony, te is közülök való vagy. Galileai voltodat elárulja a szavad járása. 71. Erre Péter átkozódni s esküdözni kezdett, mondván: Nem ismerem azt az embert, akiről beszéltek. 72. S a kakas megszólalt másodszor. Ekkor eszébe jutott Péternek a Jézus mondása: A kakas kétezer sem szólal meg s te háromszor tagadsz meg engemet. És elkezdett sírni.