37 Azután visszatért, és alva találta őket, és mondta Péternek: Simon, alszol? Nem bírtál egy óráig vigyázni? 38 Vigyázzatok és imádkozzatok, hogy kísértésbe ne jussatok; a szellem ugyan kész, de a test erőtelen. 39 És ismét elmenvén, imádkozék, ugyanazon szavakkal szólván. 40 Amikor pedig visszatért, ismét alva találta őket; mert a szemeik megnehezedtek, és nem tudták, mit feleljenek néki. 41 Harmadszor is jöve, és monda nékik: Aludjatok immár, és nyugodjatok. Elég; eljött az óra; ímé, az embernek Fia a bűnösök kezébe adatik. 42 Keljetek föl, menjünk: ímé, elközelgett, aki engem elárul. 43 És mindjárt, még mikor Ő szól vala, eljött Júdás, egy a tizenkettő közül, és vele együtt nagy sokaság, szablyákkal és botokkal, a főpapoktól, az írástudóktól és a vénektől. 44 Az Ő elárulója pedig jelt adott nékik, mondván: Akit megcsókolok majd, Ő az; fogjátok meg Őt, és vigyétek el biztonsággal. 45 És odajutván, azonnal hozzáment, és monda: Mester! Mester! És megcsókolá Őt. 46 Azok pedig rávetették kezeiket, és megfogták Őt. 47 De egy az ott állók közül az ő szablyáját kivonván, a főpap szolgájához sújta, és levágta annak fülét. 48 Jézus pedig felelvén, monda nékik: Mint egy rablóra, úgy jöttetek-é reám szablyákkal és botokkal, hogy megfogjatok engem?! 49 Naponta nálatok voltam, a templomban tanítva, és nem fogtatok meg engem; de szükség, hogy az Írások beteljesedjenek. 50 Akkor elhagyván Őt, mindnyájan elfutának. 51 Egy ifjú pedig követé Őt, akinek testét csak egy gyolcsing takarta; és megfogták őt az ifjak. 52 De ő otthagyva az ingét, meztelenül elszaladt tőlük. 53 És Jézust a főpaphoz vitték. És odagyűltek mindnyájan a főpapok, a vének és az írástudók. 54 Péter pedig távolról követte Őt, be egészen a főpap udvaráig: és ott ült a szolgákkal, és melegszik vala a tűznél. 55 A főpapok pedig és az egész tanács bizonyságot keresnek vala Jézus ellen, hogy megölhessék Őt; de nem találtak. 56 Mert sokan tettek ugyan hamis tanúbizonyságot ellene, de a bizonyságtételek nem voltak megegyezőek. 57 És némelyek fölkeltek és hamis tanúbizonyságot tettek ellene, mondván:

58 Mi hallottuk, mikor ezt mondta: Én lerontom ezt a kézzel csinált templomot, és három nap alatt mást építek, amely nem kézzel csináltatott. 59 De még így sem volt egyező az ő bizonyságtételük. 60 Akkor a főpap odaállván a középre, megkérdé Jézust, mondván: Semmit sem felelsz-é? Miféle bizonyságot tesznek ezek ellened? 61 Ő pedig hallgat vala, és semmit sem felelt. Ismét megkérdezé Őt a főpap, és monda néki: Te vagy-é a Krisztus, az áldott Isten Fia? 62 Jézus pedig monda: Én vagyok. És meglátjátok majd az embernek Fiát ülni a Hatalmas jobbján, és eljönni az ég felhőivel. 63 A főpap pedig megszaggatván ruháit, monda: Mi szükségünk van még tanúkra? 64 Hallottátok a káromlást. Mi tetszik néktek? Azok pedig halálra méltónak ítélték Őt mindnyájan. 65 És kezdék némelyek Őt köpdösni, és az Ő orcáját elfedni, és öklözni, és mondani néki: Prófétálj! A szolgák pedig arcul csapdosták Őt. 66 Amint pedig Péter lent volt az udvarban, odajött egy a főpap szolgálói közül; 67 És meglátván Pétert, amint melegszik vala, rátekintvén, monda: Te is a Názáreti Jézussal voltál! 68 Ő pedig megtagadta, mondván: Nem ismerem, s nem is értem, mit mondasz. És kiment a tornácra; és a kakas megszólalt. 69 A szolgáló pedig meglátva őt, kezdé ismét mondani az ott állóknak: Ez közülük való. 70 Ő pedig ismét megtagadá. De kevés idő múlva az ott állók ismét mondják vala Péternek: Bizony közülük való vagy; mert galileabeli is vagy, és a beszéded is hasonló. 71 Ő pedig kezde átkozódni és esküdözni, hogy: Nem ismerem azt az embert, akiről beszéltek. 72 És másodszor szóla a kakas. És Péternek eszébe jutott a beszéd, amelyet néki Jézus mondott, hogy mielőtt a kakas kétszer szólana, háromszor tagadsz meg engem. És sírva fakada.