1 A szentek iránt való szolgálatról pedig felesleges dolog nektek írnom. 2 Ismerem ugyanis buzgóságotokat, mellyel rátok vonatkozólag a macedónoknak dicsekszem, hogy Ahája tavaly óta készen áll, úgyhogy buzgóságotok a legtöbbjüket feltüzelte. 3 Mégis odaküldtem a testvéreket, hogy veletek való dicsekvésünk e dologban hiábavalónak ne bizonyuljon, 4 hogy ha macedónok jönnek majd velem, és titeket készületlenül találnának, mi megszégyenüljünk, vagy - úgy is mondhatjuk - ti megszégyenüljetek ebben a vállalkozásban. 5 Szükségesnek tartottam hát a testvéreket arra buzdítani, hogy előre menjenek hozzátok és készítsék elő az áldást, melyet ti előzőleg megígértetek, hogy az úgy legyen készen, mint áldás, és ne úgy, mint kapzsi haszonvárás. 6 Ezt pedig vegyétek figyelembe: "Aki szűkösen vet, szűkösen fog aratni is, és aki áldással vet, áldással fog aratni is!" 7 Ki-ki amint előre elszánta szívében, ne bánatból, ne is kényszer alatt tegye, mert Isten a vidám adakozót szereti. 8 Hatalmas az Isten arra, hogy mindenféle kegyelmet bőségesen ontson rátok, hogy mindenben, mindenkor teljes megelégedésben minden jó cselekedetre bőségetek legyen, 9 ahogy megírták: "Szórt, adott a szegényeknek, igazságossága örökké megmarad." 10 Aki maggal látja el a vetőt, az kenyeret is nyújt az evésre, megszaporítja a ti vetéseteket és felneveli igazságosságotok gyümölcseit, 11 úgyhogy mindenben meg fogtok gazdagodni a teljes hűség kifejtésére, mely általunk hálaadást munkál Istennek. 12 Mert ennek a vállalkozásnak szolgálata nemcsak a szentek hiányait tölti be, hanem sokak hálájától megsokasítva ömlik Isten felé. 13 Mert szolgálatotokon keresztül, mellyel arról tesztek próbát, hogy magatokat a Krisztus örömüzenetének összhangzó lélekkel alávetitek, a ti egyszerűségetek, mely vagyonotokat velük és mindenkivel közössé teszi, arra indítja őket, hogy Istent dicsőítsék, 14 amikor értetek könyörögve utánatok epekednek az Isten rátok kiárasztott kegyelmének láttára. 15 Hála legyen Istennek az ő kimondhatatlan ajándékáért.