1. A szentek részére szóló segélygyűjtés dolgában felesleges írnom. 2. Jól ismerem szíves hajlandóságtokat, dicsekszem is a macedónoknak, hogy Akája már tavaly óta kész és, hogy a ti buzgóságtok a többséget magával ragadta. 3. S éppen azért küldtem el a testvéreket, hogy ez a mi tiveletek való dicsekvésünk meg ne hiúsuljon, hogy, mint mondtam, kész legyetek 4. és ha majd a macedónok odajönnek velem s készületlenül találnak, nékünk, jobban mondva néktek, ne kelljen szégyent vallanunk e bizodalmunkban. 5. Éppen azért szükségesnek láttam megkérni a testvéreket, hogy előremenjenek hozzátok s gyűjtsék össze a már előre megígért áldást, hogy az úgy, mint adomány és ne úgy, mint ragadomány legyen kész. 6. De megjegyzem, hogy aki szűken vet, szűken is arai és aki bőven vet, bőven is arat. 7. Ki-ki szíve szerint adakozzék, ne kelletlen vagy kényetlen; a jókedvű adakozót szereti az Isten. 8. Az Istennek pedig van hatalma arra, hogy teljes kegyelmét kiárassza rátok, hogy mindenben mindenkor teljes elégséggel, minden jóban bővelkedhessetek, 9. amint meg van írva: Szórt, adott a szegényeknek, Az ő igazsága megmarad örökké. 10. Aki pedig magot ád a magvetőnek és eleségül kenyeret, nektek is ád gazdag vetést s megnöveli igazságotok termését, 11. hogy ti minden tekintetben gazdagok legyetek minden jószívű adakozásra, ami mi általunk Isten iránt váló hálaadást szül. 12. Mert e szent szolgálat nem csupán a szentek szükségét pótolja, hanem az Isten iránt való hálaadásnak is bőséges forrása, 13. amennyiben a jótett láttára magasztalni fogják az Istent a ti Krisztus evangéliomát valló engedelmességetekért s az irántuk és mindenki iránt tanúsított adakozó szívetekért. 14. Sőt értetek könyörögve, elfogja szívüket az utánatok való vágyódás az Istennek rátok kiárasztott gazdag kegyelméért. 15. Az Istennek pedig hála legyen az ő kimondhatatlan ajándékáért.