1. Tudtotokra adjuk egyúttal, kedves testvéreim, az Istennek Macedónia gyülekezeteivel közlőtt kegyelmét is. 2. A sok megpróbáltatás közt az ő határtalan örömük és roppant nagy szegénységük, jószívűségük gazdagságának bőséges forrásává lett. 3. Mert tanú vagyok rá, hogy ők tehetségük szerint, sőt tehetségükön felül önként adakoztak 4. s rimánkodva kértek, fogadjuk be őket a szentek megsegítésére irányuló szolgálatunk kegyelmi közősségébe. 5. S bizony, nem is remélt módon ajánlották fel magukat elsőbbet az Úrnak, azután nekünk is Isten akarata szerint, 6. úgy, hogy Titusnak lelkére kelletett kötnünk, hogy amint elkezdte, végezze is be nálatok ezt a kegyelmi munkát is, 7. hogy amint mindenben, hitben, ékesszólásban, tudományban, bármely téren való buzgóságban s az irántunk való szeretetben kitűntök, kitűnjetek e kegyelmi jóban is. 8. Nem parancsképp, csak azért mondom ezt, hogy kipróbáljam mások buzgósága révén a ti szeretetetek valódiságát is. 9. Hiszen előttetek nem ismeretlen a mi Urunknak, a Jézus Krisztusnak kegyelme; ő ti érettetek gazdag létére szegény lett, hogy ti az ő szegénysége révén meggazdagodjatok. 10. Én e részben csak tanácsot adok. Mert ez néktek, akiknél nem csupán a tett, hanem a szándék is tavaly óta meg volt, javatokra válik. 11. Most hát kerítsetek sort a tettre is, hogy a szándékkal a tett is párosuljon módotokhoz mérten. 12. Mert, ha a jó szándék megvan, úgy kedves az, ahogy kinek-kinek a módjától telik s nem, ahogy nem telik. 13. Hiszen a cél nem az, hogy másokon segítve, magatokat nyomorba döntsétek, hanem a viszonzás. 14. Jelen bőségetek pótolja ki azoknak szükségét hogy azoknak bősége is kipótolhassa majd a ti szükségteket s meglegyen az egyenlőség, 15. amint meg van írva: Aki sokat gyűjtött, nem úszott bőségben és aki keveset, nem látott szükséget. 16. De hála az Istennek, aki az enyémmel azonos buzgósággal töltötte be Titus szívét irántatok, 17. mert ő a felhívásunknak nemcsak hogy engedett, hanem nagy buzgóságában önként ment hozzátok.

18. És mi elküldöttük vele azt a testvért is, akit minden gyülekezet dicsér az evangéliom dolgában. 19. Sőt mi több, akit a gyülekezetek útitársunkul is megválasztottak ez általunk szolgált jó Ügyben, magának az Úrnak dicsőségére és a mi kedvünkre, 20. mert elejét akarjuk venni az általunk gyűjtött könyöradomány nagysága miatt való megrágalmazásnak. 21. Becsületünkre ugyanis vigyázunk, nemcsak az Úr, hanem az emberek előtt is. 22. Velük küldtük továbbá azt a testvérünket is, akinek buzgóságát sok dologban sokszor kipróbáltuk s aki most még sokkal buzgóbb irántatok való nagy bizodalmában. 23. Azért, akár Titusról legyen szó, ő frigytársam és segédem köztetek, akár a mi testvéreinkről, ők a gyülekezetek kiküldöttei, Krisztus dicsősége. Tegyetek hát bizonyságot velük szemben a ti szeretetetekről 24. s a mi tiveletek való dicsekvésünkről a gyülekezeteknek színe előtt.