1 Tudtotokra adjuk pedig nektek, atyámfiai, az Istennek kegyelmét, mely Macedónia gyülekezeteinek adatott, 2 hogy a nyomorúság sok megpróbáltatása között az ő örömük bősége és mélységes szegénységük jószívűségük gazdagságában áradt ki. 3 Mert erejük szerint, bizonyság vagyok, sőt erejük felett, önként, 4 nagy könyörgéssel kértek minket, hogy szívességüket és a szentek iránti szolgálatban való részvételüket fogadjuk el. 5 És nem úgy, mint reméltük, hanem önmagukat adták, először az Úrnak, aztán Isten akarata által nekünk. 6 Úgyhogy megkértük Tituszt, hogy amint előbb megkezdte, úgy fejezze is be nálatok ezt a szeretetmunkát is. 7 De mint mindenben bővelkedtek, hitben, beszédben, ismeretben, minden buzgalomban és hozzánk való szeretetetekben, meglássátok, hogy e szeretetmunkában is bővelkedjetek. 8 Nem parancsképpen mondom, hanem a mások buzgalma által a ti szeretetek valódiságát is próbára téve 9 (mert ismeritek a mi Urunk Jézus Krisztus kegyelmét, hogy gazdag létére szegénnyé lett értetek, hogy ti az ő szegénysége által meggazdagodjatok); 10 és véleményt adok ebben a dologban; tudniillik ez illik hozzátok, mint akik nemcsak a cselekvést, hanem az akarást is előbb elkezdtétek még tavaly; 11 most hát a cselekvést is végezzétek el, hogy amilyen az akarat készsége, olyan legyen a véghezvitel is abból, amitek van. 12 Mert ha a készség megvan, aszerint kedves, amije éppen van, nem aszerint, amije nincs. 13 Mert nemhogy másoknak könnyebbség, nektek pedig nyomorúság; hanem egyenlő mértékkel, a mostani időben a ti bőségetek azok szükségére, 14 hogy máskor meg azok bősége a ti szükségetekre legyen, segítségül; hogy egyenlőség legyen, 15 mint meg van írva: Aki sokat szedett, nem volt feleslege; és aki keveset, nem volt fogyatkozása. 16 Hála pedig az Istennek, aki ugyanazt a buzgalmat adta irántatok Titusz szívébe; 17 mert a felszólítást ugyan elfogadta, de nagy buzgóságában önként ment el hozzátok. 18 Vele küldtük pedig azt az atyafit, akinek dicsérete van az evangéliumban szerte minden gyülekezetben.

19 Sőt, a gyülekezetek meg is választották őt, hogy legyen útitársunk ezzel a szeretetadománnyal, melyet mi szolgálunk magának az Úrnak dicsőségére, és a ti készségetek megbizonyítására; 20 hogy így elkerüljük azt, hogy valaki megrágalmazzon bennünket ebben a bőségben, melyet szolgálunk. 21 Mert gondunk van a tisztességre nemcsak az Úr előtt, hanem az emberek előtt is. 22 És elküldtük velük azt az atyánkfiát, akinek buzgalmát sok dologban sokszor kipróbáltuk, de most sokkal buzgóbb, a belétek vetett nagy bizalomnál fogva. 23 Akár Tituszról van szó, ő az én társam és rátok nézve munkatársam; akár atyánkfiairól, ők a gyülekezetek követei, Krisztus dicsősége: 24 tehát a ti szereteteteknek és felőletek való dicsekedésünknek bizonyságát mutassátok meg irántuk a gyülekezetek előtt is.