1. Vajha úgy volnál mint testvérem nékem, ki anyám emlőit szopta; találnálak az utczán, megcsókolnálak, és nem is gúnyolódnának rajtam. 2. Elvezetnélek, bevinnélek anyám házába, hogy tanítson engem; inni adnék neked a fűszeres borból, gránátalmám mustjából. 3. Balja fejem alatt és jobbja átölel. 4. Megesketlek titeket, Jeruzsálem leányai, ne ébresszétek és ne ébresztgessétek a szerelmet, míg nincsen kedve. 5. Ki az, a ki Feljön a puszta felől, támaszkodva barátjára? Az almafa alatt ébresztettelek föl; amott vajudott veled az anyád, amott vajudott az, ki téged szűlt. 6. Tégy engem minta pecsétgyűrűt szívedre, mint a pecsétgyűrűt karodra; mert erős mint a halál a szerelem, kemény mint az alvilág a féltékenység, hevei tűznek hevei, Istennek lángja. 7. Sok víz nem bírja kioltani a szerelmet és folyamok nem sodorják el; ha háza egész vagyonát adná valaki a szerelemért, gúnyolódva gúnyolódnának rajta. 8. Van nekünk kis nővérünk és emlői nincsenek; mit tegyünk nővérünkkel azon a napon, a melyen majd megkérik? 9. Ha kőfal ő, építünk rá ezüst toronysort; s ha kapu ő, zárjuk el őt czédrusfa táblával. 10. Én kőfal vagyok és emlőim mint a tornyok; akkor lettem szemében, mint nő, a ki békét talált. 11. Volt Salamonnak egy szőlője Baál-Hámónban; átadta a szőlőt az őrzőknek, ki-ki hoz fejében ezer ezüstöt. 12. Az én szőlőm előttem van, az ezer a tied, Salamon, s a kétszáz azoké, kik őrzik a gyümölcsét. 13. Te, ki a kertekben lakol, társak figyelnek hangodra, hallasd velem! 14. Fuss el, barátom és légy hasonlóvá a szarvashoz vagy az őzök gidájához a fűszerek hegyein.