1 Lőn pedig Ikóniumban, hogy ők együtt menének be a zsidók zsinagógájába, és prédikálának, úgyannyira, hogy mind zsidóknak, mind görögöknek nagy sokasága lett hívővé. 2 Akik azonban a zsidók közül nem hittek, felindíták és megharagíták a pogányoknak lelkét az atyafiak ellen. 3 Mégis sok időt töltöttek ott, bátran prédikálva az Úrban, aki bizonyságot tett az Ő kegyelmének Igéje mellett, és megadta, hogy jelek és csodák történjenek az ő kezeik által. 4 De a városnak sokasága meghasonlék; és némelyek a zsidók mellett, mások pedig az apostolok mellett voltak. 5 És mikor a pogányok és zsidók az ő főembereikkel egybe támadást indítának, hogy bosszúsággal illessék és megkövezzék őket, 6 Ők megtudták, és elfutának Likaóniának városaiba, Listrába és Derbébe, és a körülvaló tartományokba, 7 És ott prédikálják vala az Evangéliumot. 8 És Listrában ül vala egy lábaival tehetetlen ember, ki az ő anyjának méhétől fogva sánta volt, és soha nem járt. 9 Ez hallá Pált beszélni, aki szemeit reá függesztvén, és látván, hogy van hite hogy meggyógyul, 10 Monda nagy fenszóval: Állj fel lábaidra egyenesen! És felszökött, és járt. 11 A sokaság pedig mikor látta, amit Pál cselekedett, felkiálta, likaóniai nyelven mondván: Az istenek jöttek le mihozzánk emberi ábrázatban! 12 És hívják vala Barnabást Jupiternek, Pált pedig Merkúriusnak, minthogy ő volt a szóvivő. 13 Jupiter papja pedig, akinek temploma az ő városuk előtt volt, felkoszorúzott bikákat hajtva a kapukhoz, a sokasággal együtt áldozni akart. 14 Mikor azonban ezt meghallották az apostolok, Barnabás és Pál, köntösüket megszaggatván, a sokaság közé futottak és így kiáltottak: 15 Férfiak, miért művelitek ezeket? Mi is hozzátok hasonló természetű emberek vagyunk, és azt az örvendetes üzenetet hirdetjük néktek, hogy ezektől a hiábavaló dolgoktól az élő Istenhez térjetek, aki teremtette a mennyet, a földet, a tengert és mindent, ami azokban van: 16 Ki az elmúlt időkben hagyta a pogányokat mind a maguk útján haladni:

17 Jóllehet nem hagyta magát tanúbizonyság nélkül, mert jóltevőnk volt, adván mennyből esőket és termő időket nékünk, és betöltvén eledellel és örömmel a mi szívünket. 18 És ezeket mondván, nagy nehezen lecsendesíték a sokaságot, hogy ne áldozzanak nekik. 19 Jövének azonban Antiókhiából és Ikóniumból zsidók, és a sokaságot felbújtván, megkövezék Pált, és kivonszolák a városból, azt gondolván, hogy meghalt. 20 De mikor körülvették őt a tanítványok, felkelvén beméne a városba; és másnap Barnabással elméne Derbébe. 21 És miután hirdették az Evangéliumot annak a városnak, és sokakat tanítványokká tettek, megtérének Listrába, Ikóniumba és Antiókhiába. 22 Erősítve a tanítványok lelkét, buzdítván, hogy maradjanak meg a hitben, és hogy sok háborúságon által kell nékünk az Isten királyságába bemennünk. 23 Miután pedig választottak nékik gyülekezetenként véneket, imádkozván böjtölésekkel egybe, ajánlák őket az Úrnak, akiben hittek. 24 És Pisidián általmenvén, menének Pamfiliába. 25 És miután Pergában hirdették az Igét, lemenének Attáliába; 26 És onnét elhajózának Antiókhiába, ahonnét az Isten kegyelmére bízták vala őket, arra a munkára, melyet elvégeztek. 27 Mikor pedig megérkeztek és a gyülekezetet egybehívták, elbeszélék, mily nagy dolgokat cselekedett az Isten ővelük, és hogy a pogányoknak kaput nyitott a hitre. 28 Ott aztán nem kevés időt töltöttek a tanítványokkal.