1. Pál és Barnabás Ikonionban szintén a zsidó zsinagógába mentek be, és úgy hirdették az igét, hogy mind a zsidók mind a hellének (görögök) közül nagy sokaság lett hívővé. 2. Azok a zsidók ellenben, akik hitetlenek maradtak, felizgatták, és haragra ingerelték a pogányok lelkét az atyafiak ellen. 3. Pál és Barnabás mégis sok időt töltöttek ott, és bátran prédikáltak, bízván az Úrban, aki azzal tett tanúbizonyságot az Ő kegyelméről szóló beszéd mellett, hogy megadta, hogy égi jelek és csodák történjenek az ő kezük által. 4. A város lakosai azonban pártokra szakadtak, úgyhogy némelyek a zsidókkal tartottak, mások meg az apostolokkal. 5. Amikor azonban az apostolok megtudták, hogy a pogányok és a zsidók az ő főembereikkel egyetértve meg akarják őket támadni, hogy bántalmazzák és megkövezzék őket, 6. elmenekültek Lükaonia városaiba Lüsztrába és Derbébe és ezek környékére. 7. És ott hirdették az evangéliomot. 8. Élt akkor Lüsztrában egy bénalábú ember, aki születésétől fogva sánta volt; mindig csak ült és sohasem járt. 9. Az hallgatta Pál igehirdetését; Pál reátekintett, és látta, hogy hisz és hogy meggyógyítható; 10. azért hangosan így szólt néki: Állj lábadra egyenesen! 11. Az felugrott és járt. Amikor pedig a sokaság látta azt, amit Pál cselekedett, így kiáltott lükaoniai nyelven: Az istenek jöttek le hozzánk emberi alakban, 12. és Barnabást Zeusnak mondták, Pált pedig Hermésznek, mert ő-volt a szóvivő. 13. A város bejárata előtt lévő Zeustemplom papja pedig felkoszorúzott bikákat hajtott a város kapujához, és a sokasággal együtt arra készült, hogy az apostoloknak áldozatot mutasson be. 14. Amikor azonban az apostolok, Barnabás és Pál azt meghallották, ruhájukat megszaggatván, a sokaság közé futottak, 15. és így kiáltottak: Férfiak, miért teszitek ezt? Mi is hozzátok hasonló emberek vagyunk, és éppen azt az evangéliomot hirdetjük néktek, hogy e hiábavaló dolgoktól térjetek meg az élő Istenhez, aki az eget, a földet, a tengert teremtette és mindent, ami azokban van; 16. Isten az elmúlt időkben megengedte ugyan, hogy minden nép a maga útján járjon;

17. de jótéteményei által mégis bizonyságot tett az ö létezéséről, mert esőt ád néktek az égből és termő időket, és bőven ellát eledellel és szíveteket betölti örömmel. 18. Amikor ezeket mondták, nagy nehezen meggátolták a sokaságot abban, hogy nékik áldozatot mutasson be. 19. Azonban Ántiokhiából és Ikonionból zsidók érkeztek oda, s megnyerték maguknak a sokaságot, Pált megkövezték és kivonszolták a városból, azt gondolván, hogy meghalt. 20. De amikor körülvették őt a tanítványok, fölkelt és bement a városba. És másnap Barnabással együtt elment Derbébe. 21. Majd az után, hogy annak a városnak hirdették az evangéliomot és sok embert tanítvánnyá tettek, visszatértek Lüsztrába, Ikonionba és Ántiokhiába; 22. erősítették a tanítványok lelkét, és intették őket, hogy maradjanak hűek a hitükhöz, és azt mondták, hogy sok szorongattatás közt kell nékünk az Isten országába bemennünk. 23. Azután pedig, hogy minden eklézsiában presbitereket választottak nékik, imádkoztak és böjtöltek, és így ajánlották őket az Úrnak, akiben hívőkké lettek. 24. És Piszidián átmenvén, eljutottak Pamphüliába, 25. majd Pergében hirdették az igét, és azután lementek Áttáliába, 26. és onnan hajón visszatértek Ántiokhiába, ahonnan, - az Istennek kegyelmességére bízván őket, - kiküldték volt arra a munkára, amelyet immár elvégeztek. 27. Amikor pedig megérkeztek, és az eklézsiát összehívták, elbeszélték, hogy általuk milyen nagy dolgokat cselekedett az Isten, és hogy kitárta a pogányok előtt a hitre vezető ajtót. 28. Ántiokhiában azután sok ideig együtt maradtak a tanítványokkal.