1. Történt pedig Ikoniumban, hogy együtt bementek a zsidók zsinagógájába és prédikáltak, úgy hogy nagyszámú zsidó és görög hitt. 2. Azok a zsidók azonban, kik hitetlenek voltak, fellázították és haragra lobbantották a pogányok szívét a testvérek ellen. 3. Erre jó ideig ott maradtak, bátran működve az Úrban, ki igazolta malasztjának igéjét azzal, hogy megengedte, hogy kezeik által jelek és csodák történjenek. 4. A város népe azonban megoszlott. Némelyek ugyanis a zsidókkal, némelyek pedig az apostolokkal tartottak. 5. Mikor pedig a pogányok és-zsidók az ő elöljáróikkal támadást terveztek ellenök, hogy gyalázattal illessék és megkövezzék őket, 6. megtudták és elmenekültek Likaonia városaiba, Lisztrába és Derbebe és az egész környékre, 7. és ott hirdették az evangéliumot. 8. És Lisztrában egy beteglábú ember ült, ki születésétől fogva sánta volt és sohasem tudott menni. 9. Ez hallotta Pált beszélni. Ki rátekintett, s mivel látta, hogy van annyi hite hogy meggyógyulhat, 10. fönhangon monda: Állj fel lábaidra egyenesen! És felugrott és járt. 11. A nép pedig, mikor látta, hogy Pál mit csinált, likaoni nyelven fönszóval kiáltozták: Az istenek hasonlók lettek az emberekhez és leszálltak hozzánk. 12. És Barnabást Jupiternek, Pált pedig Merkúrnak nevezték, mivelhogy ő vitte a szót. 13. Sőt Jupiter papja is, ki a város előtt volt, ökröket és koszorúkat hozva az ajtó elé, áldozatot akart bemutatni a néppel. 14. Amint ezt az apostolok, Barnabás és Pál meghallották, megszaggatva ruháikat, kirohantak a nép közé és kiáltozták mondván: 15. Emberek! miért teszitek ezt? hiszen mi is hozzátok hasonló halandó emberek vagyunk, kik azt hirdetjük nektek, hogy ezen hiúságoktól térjetek az élő Istenhez, ki az eget és a földet, a tengert és mindazt teremtette, mi azokban van; 16. ki az elmúlt időkben az összes nemzeteket a saját útaikon hagyta járni. 17. Mindazáltal nem hagyta magát bizonyság nélkül, hanem jót tett (velünk) az égből, esőt és termékeny időket adva, s betöltvén szíveinket eledellel és vígsággal.

18. De ezen beszédük dacára is alig tudták a népet leállítani, hogy nekik ne áldozzanak. 19. Ámde Antiochiából és Ikoniumból néhány zsidó utánuk ment és. rábeszélve a néptömeget, Pált megkövezték és kihurcolták a városon kívül, azon hiszemben, hogy meg van halva. 20. Mikor azonban a tanítványok körülvették, fölkelt és bement a városba; s másnap elutazott Barnabással Derbebe. 21. Miután pedig e városban az evangéliumot hirdették és sokakat tanítottak, visszatértek Lisztrába, Ikoniumba és Antiochiába, 22. megerősítették a tanítványok lelkét és intették őket, hogy maradjanak állhatatosak a hitben, és hogy sok viszontagság útján kell bemennünk az Isten országába. 23. És miután minden egyes hitközségben papokat rendeltek nekik, és böjtöléssel imádkoztak, az Urnák ajánlották őket, akiben hittek. 24. És átmenve Pisidián, Pamfiliába érkeztek, 25. és miután Férgében az Úr igéjét hirdették, lementek Attáliába, 26. s onnét Antiochiába hajóztak, ahonnan kiindultak Isten kegyelmével a munkára, melyet befejeztek. 27. Mikor pedig megérkeztek és a hitközséget egybegyűjtötték, elbeszélték, mily nagy dolgokat cselekedett velők az Isten, és hogy a hit ajtaját a pogányoknak is megnyitotta. 28. Ezután jó ideig a tanítványokkal maradtak.