1 Akkor hasonló lesz a mennyek országa tíz szűzhöz, akik lámpáikat véve, kimentek a vőlegény elé. 2 Öten pedig okosak voltak köztük, és öten bolondok. 3 Bolondok, amennyiben lámpáikat vitték, és olajat nem vittek magukkal. 4 Az okosok pedig vittek olajat edényeikben lámpáikhoz. 5 Amint azonban a vőlegény késett, elálmosodtak mindnyájan, és elaludtak. 6 De éjfélkor kiáltás támad: Ihol jön a vőlegény, jertek elébe! 7 Akkor felkeltek mindnyájan azok a szüzek, és felkészítették lámpáikat. 8 És a bolondok azt mondták az okosoknak: Adjatok nekünk a ti olajotokból, mert a mi lámpáink kialusznak. 9 De feleltek az okosak, mondván: Nehogy se nekünk, se nektek ne legyen elég; hát menjetek el inkább az árusokhoz, és vegyetek magatoknak. 10 Amíg pedig ők elmentek vásárolni, megjött a vőlegény; és akik készen voltak, bementek vele a lakodalomba, és bezáratott az ajtó. 11 Utóbb aztán megjöttek a többi szüzek is, mondván: Uram, uram, nyisd meg nekünk! 12 Ő pedig felelvén, azt mondta: Bizony mondom nektek, nem ismerlek titeket. 13 Vigyázzatok tehát, mert nem tudjátok sem a napot, sem az órát, melyben az Embernek Fia eljön. 14 Úgy nevezetesen, mint az az ember, aki külföldre menvén, előszólította szolgáit, és átadta nekik vagyonát. 15 És egyiknek adott öt tálentumot, másiknak kettőt, harmadiknak pedig egyet, mindeniknek a maga tehetsége szerint; és tüstént elutazott. 16 Elindulván pedig, aki az öt tálentumot kapta, kereskedett azzal, és nyert más öt tálentumot; 17 azonképpen az is, aki a kettőt; nyert az is más kettőt. 18 Az pedig, aki az egyet kapta, elmenvén, gödröt ásott a földben, és elrejtette urának pénzét. 19 Sok idő múlva pedig megjött azoknak a szolgáknak ura, és számot vetett velük. 20 Akkor előjövén az, aki az öt tálentumot kapta, hozott más öt tálentumot, mondván: Uram, nekem öt tálentumot adtál át, íme más öt tálentumot nyertem rajta. 21 Ura pedig azt mondta neki: Jól van, jó és hű szolga, kevesen hű voltál, sokat fogok rád bízni; menj be Urad örömébe.

22 Előjövén pedig az is, aki a két tálentumot kapta, azt mondta: Uram, két tálentumot adtál nekem át; íme más két tálentumot nyertem rajta. 23 Azt mondta neki ura: Jól van, jó és hű szolga, kevesen hű voltál, sokat fogok rád bízni; menj be urad örömébe. 24 Előjövén pedig az is, aki az egy tálentumot kapta, azt mondta: Uram, ismerlek téged, hogy kemény ember vagy, aki aratsz, ahol nem vetettél, és gyűjtesz, ahol nem szórtál; 25 tehát féltemben elmenvén elrejtettem a te tálentumodat a földben; ihol, fogd, ami a tied. 26 Felelvén pedig az ő ura, azt mondta neki: Gonosz és rest szolga, tudtad, hogy aratok, ahol nem vetettem, és gyűjtök, ahol nem szórtam? 27 Tehát a pénzváltóknak kellett volna adnod az én pénzemet; és én megjővén, kamatostól vettem volna fel, ami az enyém. 28 Vegyétek el tehát tőle a tálentumot, és adjátok annak, akinek a tíz tálentuma van. 29 Mert mindenkinek, akinek van, adatik, és feleslege lesz; akinek pedig nincs, amije van is, elvétetik tőle. 30 A haszontalan szolgát pedig vessétek a külső sötétségre. Ott lesz a sírás és a fogcsikorgatás. 31 Mikor pedig eljön az Embernek Fia az ő dicsőségében, és mind a szent angyalok vele, akkor leül az ő dicsőségének királyi székébe; 32 és elébe gyűjtetnek minden népek, és elválasztja őket egymástól, mint a pásztor elválasztja a juhokat a kecskéktől; 33 és a juhokat jobb keze felől állítja, a kecskéket pedig bal keze felől. 34 Akkor azt mondja a király a jobbja felől levőknek: Jertek ide, én Atyámnak áldottai, vegyétek át örökségeteket, ezt a királyságot, mely nektek készült a világ megalapítása óta. 35 Mert éheztem és ennem adtatok; szomjúhoztam és innom adtatok; idegen voltam és befogadtatok; 36 mezítelen és felruháztatok; beteg voltam és meglátogattatok; fogságban voltam és eljöttetek hozzám. 37 Akkor felelnek neki az igazak, mondván: Uram, mikor láttunk éhesnek és tápláltunk téged; vagy szomjúhozónak és adtunk neked innod? 38 De mikor láttunk idegennek és fogadtunk be téged; vagy mezítelennek és ruháztunk fel téged? 39 És mikor láttunk betegen vagy fogságban és mentünk el hozzád? 40 És felelvén a király, azt mondja nekik: Bizony mondom nektek, amit cselekedtetek eggyel az én legkisebb testvéreim közül, velem cselekedtétek.