1. Hasonló a mennyország tíz szűzhöz, akik mécscsel kezükben a vőlegény elébe mentek. 2. Öte okos, öte meg bolond volt. 3. A bolondok mécset igen, de olajat nem vittek magukkal. 4. Az okosok ellenben mécset s korsójukban olajat is vittek. 5. Minthogy a vőlegény késett, mindnyájan elálmosodtak és elaludtak. 6. Éjféltájt kiáltás hallatszott: Itt van a vőlegény! Jertek ki elébe. 7. Erre valamennyi szűz felébredt és rend behozta a mécset. 8. A bolondok pedig azt mondták az okosoknak: Adjatok olajotokból, mert a mi mécsünk kialszik. 9. Az okosok azt felelték: Abizony, hogy aztán ne legyen sem nekünk, sem nektek elegendő. Menjetek a boltosokhoz és vegyetek magatoknak. 10. De míg azok odajártak vásárolni, a vőlegény megérkezett, s akik készen voltak, bementek vele a lakodalomba s az ajtót bezárták. 11. Utóbb jött a többi szűz is és könyörgött! Uram! Uram! Nyiss ajtót minekünk! 12. De ő azt felelte: Bizony mondom nektek: nem ismerlek titeket. 13. Vigyázzatok tehát, mert nem tudjátok sem a napot, sem az órát, amelyben az emberfia eljön. 14. Olyanforma, eset ez, mint-mikor bizonyos messze-útra kelő ember előhívatta szolgáit és átadta nékik minden vagyonát. 15. Az egyiknek öt tálentomot, a másiknak kettőt, a harmadiknak egyet adott; kinek kinek erejéhez mérten, aztán elutazott. 16. Az öt tálentomos ment, kereskedett velük és nyert más öt tálentomot. 17. A két tálentomos is nyert más kettőt. 18. Az egy tálentomos azonban gödröt ásott s elrejtette az ő ura pénzét. 19. Jó nagy idő múlva megjött a szolgáknak ura és leszámolt velük. 20. Előállott az öt tálentomos. Hozott más öt tálentomot, mondván: Uram! te öt tálentomot adtál énnekem, nézd én más öt tálentomot nyertem. 21. Ura azt felelte: Jól van én derék, hű szolgám! Te a kevesen hű voltál, sokat bízok ezután rád. Menj be a te urad örömébe. 22. Előállt a két tálentomos is, mondván: Uram! Te két tálentomot adtál énnekem, nézd, én más két tálentomot nyertem rajta. 23. Ura azt felelte: Jól van én derék, hű szolgám! Te a kevesen hű voltál, sokat bízok ezután rád. Menj be a te urad örömébe.

24. S előállt az egy tálentomos is, mondván: Uram! Tudtam, hogy kegyetlen ember vagy, ott is aratsz, ahol nem vetettél, ott is gyűjtesz, ahova nem szórtál. 25. Azért féltemben elmentem és elástam tálentomodat a földbe. Imhol van a pénzed. 26. Ámde ura azt felelte néki: Gonosz és rest szolga! Tudtad, hogy ott is aratok, ahol nem vetettem s ott is gyűjtök, ahová nem szórtam. 27. A bankosoknál kellett volna tehát elhelyezned a pénzemet és akkor megjövet kamatostól kaptam volna vissza, ami az enyém. 28. Vegyétek el azért tőle azt a tálentomot és adjátok annak, akinek tíz tálentoma van: 29. Mert akinek van (nyeresége), annak adatik s bővölködni fog, ellenben attól, akinek nincs, amije van, az is elvétetik. 30. Ezt a haszontalan szolgát pedig vessétek a külső sötétségre. Lesz ott sírás és fogcsikorgatás! 31. Mikor majd az ember fia eljön az ő dicsőségében a szent angyalok egész seregével s leül dicsőségének trónjára, 32. eléje gyűjtetnek az összes népek és ő elválasztja őket egymástól, mint ahogy a pásztor elválasztja a juhokat a bakoktól 33. s a juhokat a jobb, a bakokat a bal keze felől állítja. 34. S szól a király a jobbján állóknak: Jertek ide atyám áldottai! Vegyétek birtokba a világnak kezdetétől fogva tinéktek szánt örökséget. 35. Mikor éheztem, ennem adtatok, Mikor szomjúhoztam, innom adtatok, Mint vándort befogadtatok, 36. Mint mezítelent betakartatok. Mikor beteg voltam gondoztatok, Mikor fogoly voltam, meglátogattatok. 37. Erre az igazak azt felelik néki: Uram! Mikor láttunk mi téged éhezni hogy enned, avagy szomjúhozni, hogy innod adtunk volna? Mikor láttunk, mint vándort, hogy befogadtunk volna, 38. Vagy mint mezítelent, hogy betakartunk volna? 39. Mikor láttunk betegnek, avagy fogolynak, hogy meglátogattunk volna? 40. És a király azt válaszolja majd nékik: Bizony mondom nektek: ha csak eggyel tettétek ezt ezen én legkisebb testvéreim közül, énvelem tettétek. 41. Aztán szól a balján állóknak is: El tőlem, el, átkozottak, el az örök tűzre, Amely az ördögnek s az ő fajzatjának készült. 42. Mikor éheztem, ennem nem adtatok, Mikor szomjúhoztam, innom nem adtatok.