1. Akkor a mennyek országa hasonló lesz a tíz szűzhöz, akik fogták lámpásukat és kimentek a vőlegény elé. 2. Ötük balga volt és ötük eszes. 3. Az öt balga, mikor vette a lámpását, nem vitt magával olajat. 4. az öt eszes azonban lámpásukkal együtt olajat is vitt edényükben. 5. Minthogy késett a vőlegény, mindnyájan elálmosodtak és elaludtak. 6. Éjfélkor aztán kiáltás harsant fel: Itt a vőlegény! Jöjjetek elé! 7. Akkor felkeltek a szüzek mindnyájan és rendbe hozták lámpásaikat. 8. A balgák kérték az eszeseket: Adjatok nekünk a ti olajatokból, mert a mi lámpásaink kialusznak. 9. Az eszesek azonban így válaszoltak: Hátha nem lenne elég nekünk és nektek. Menjetek inkább a kereskedőkhöz és vásároljatok magatoknak. 10. De amíg azok odajártak vásárolni, megérkezett a vőlegény és akik készek voltak, bementek vele együtt a menyegzőbe. Azután az ajtót bezárták. 11. Később pedig megjött a többi szűz is és könyörögtek: Uram, Uram, nyiss ajtót nekünk! 12. Ő azonban így válaszolt: Bizony mondom nektek, nem ismerlek titeket! 13. Éberen vigyázzatok azért, mert sem a napot, sem az órát nem tudjátok (melyen az Ember Fia eljön). 14. Úgy van ez, mint amikor egy ember, aki idegenbe készült, előhívatta szolgáit és vagyonát átadta nekik. 15. így adott az egyiknek öt talentumot, a másiknak kettőt, a harmadiknak pedig egyet, kinek-kinek a képessége szerint; és útra kelt. 16. Aki az Öt talentumot kapta, tüstént elment és kereskedett vele és más öt talentumot szerzett. 17. Ugyanígy aki kettőt kapott, még szerzett kettőt. 18. Aki pedig az egyet kapta, elment, felásta a földet és elrejtette benne az ura pénzét. 19. Sok idő múlva azután megérkezett a szolgák ura és elszámoltatta őket. 20. Ekkor előjött az, aki az öt talentumot kapta, hozott másik öt talentumot és ezt mondta: Uram, te öt talentumot adtál nekem, íme, én másik öt talentumot szereztem rajta. 21. Az ura azt mondta: Jól van te hűséges és derék szolga, hű voltál a kevésen, ezután sokat bízok rád. Menj be a te uradnak örömébe (ünnepi lakomájára).

22. Megjelent az is, aki a két talentumot kapta és ezt mondta: Uram, te két talentumot adtál nekem, íme én másik két talentumot nyertem rajta. 23. Szólott neki is az ő ura: Jól van, te derék és hűséges szolga; hű voltál a kevésen, ezután sokat bízok rád, menj be a te uradnak örömébe! 24. Azután eljött az is, aki az egy talentumot kapta, és ezt mondta: Uram, tudtam, hogy kemény ember vagy és ott is aratsz; ahol nem vetettél és ott is gyűjtesz, ahol nem szórtál. 25. Ezért féltemben elmentem, elástam a talentumodat a földbe, íme itt van, ami a tied. 26. Ám az ura így válaszolt neki: Gonosz és rest szolga, tudtad, hogy ott is aratok, ahol nem vetettem és ott is gyűjtök, ahol nem szórtam. 27. Azért pénzemet a pénzváltókhoz kellett volna adnod, hogy mikor megérkezem, kamatostól kapjam vissza a magamét. 28. Vegyétek el azért tőle a talentumot és adjátok annak, akinek tíz talentuma van. 29. Mert mindenkinek, akinek van, adnak a bővölködésig, attól pedig, akinek nincs, még amije van, azt is elveszik. 30. A haszontalan szolgát pedig vessétek a külső sötétségre; ott lesz sírás-rívás és fogcsikorgatás. 31. Amikor pedig eljön az Ember Fia az ő dicsőségében, és vele mind a szent angyalok, akkor majd beül az ő dicsőségének királyi székébe. 32. És odagyűlnek eléje mind a népek, ő meg elválasztja őket egymástól, mint a pásztor elválasztja a juhokat a kecskéktől. 33. És a juhokat a jobb keze felől, a kecskéket pedig a bal keze felől állítja. 34. Akkor szól a király a jobb keze felől állókhoz: Jöjjetek, Atyámnak áldottai, örököljétek az országot, amelyet nektek készítettem a világ teremtése óta. 35. Mert éheztem és ennem adtatok; szomjúhoztam és innom adtatok; jövevény voltam és befogadtatok. 36. Mezítelen voltam és felruháztatok; beteg voltam és meglátogattatok; börtönben ültem és eljöttetek hozzám. 37. Akkor azt kérdezik majd az igazak: Uram, mikor láttunk téged éhezni, hogy enned adtunk volna, vagy szomjúhozni, hogy innod adtunk volna? 38. És mikor láttunk jövevénynek, hogy befogadtunk volna, vagy mezítelennek, hogy felruháztunk volna? 39. Mikor láttunk téged betegnek, vagy rabnak, hogy elmentünk volna hozzád?