1. Én is mikor hozzátok mentem, atyámfiai, nem úgy mentem, hogy magas ékesszólással vagy mély bölcsességgel hirdessem nektek az Isten titkát. 2. Nem is akartam tudni egyébről köztetek, csak a Jézus Krisztusról, mégpedig a Megfeszítettről. 3. Erőtlenül, félelem és sok remegés között jelentem meg közöttetek. 4. Az én beszédem és igehirdetésem nem emberi bölcsesség hitető beszédeiben állott, hanem Léleknek és erőnek megmutatásában, 5. hogy a ti hitetek ne emberi bölcsességen, hanem Istennek erején alapuljon. 6. Bölcsességet hirdetünk mi is, de csak az éretteknek, s nem e világnak, sem e világ veszendő fejedelmeinek bölcsességét, 7. hanem Isten titkos elrejtett bölcsességét prédikáljuk, amelyet Isten öröktől fogva elrendelt a mi dicsőségünkre. 8. Ezt a világ fejedelmei közül senki sem ismerte, mert ha ismerték volna, nem feszítették volna meg a dicsőség Urát. 9. Hanem, amint megvan írva: Amiket szem nem látott, fül nem hallott és emberi szív meg nem gondolt, amiket Isten készített az őt szeretőknek. 10. Nekünk azonban az Isten kinyilatkoztatta a Lélek által; mert a Lélek mindent megvizsgál, még az Isten mélységeit is. 11. Mert ki ismeri az ember gondolatait, hacsaknem az ember lelke, amely őbenne lakik? Így az Isten gondolatait sem ismeri senki, csak az Isten Lelke. 12. Mi pedig nem a világ lelkét vettük, hanem az Istenből való Lelket, hogy megismerjük azokat, amiket Isten ajándékozott nekünk. 13. Ezeket prédikáljuk is, nem olyan beszédekkel, amelyekre emberi bölcsesség tanít, hanem amelyekre a Lélek tanít, lelki dolgokat, lelkiképpen (lelkiek számára) magyarázva. 14. Nem lelki ember pedig nem fogadja el Isten Lelkének gondolatát, mert bolondság az neki; nem is értheti meg, mivel azt lelkiképpen kell megítélni. 15. A lelki ember ellenben mindent megítél, de őt magát nem ítéli meg senki. 16. Mert ki ismerte meg az Úr gondolatát, ki oktathatná őt? Bennünk pedig Krisztus értelme van.