1. Én is, atyámfiai, amikor tihozzátok mentem, nem azért mentem, hogy ragyogó ékesen szólással vagy emberi bölcsességgel hirdessem tinéktek az Isten által reám bízott tanúbizonyságtételt. 2. Mert az volt az eltökélt szándékom, hogy tiköztetek nem fogok tudni más egyébről, hanem csak Jézus Krisztusról, éspedig a megfeszítettről. 3. És engemet nálatok létemkor gyengeség, félelem és nagy rettegés fogott el; 4. mégis ahogyan én beszéltem, és amit igehirdetésemben mondtam, az nem emberi bölcsességnek rábeszélő szavaival történt, hanem lelki erőnek megmutatásával, 5. hogy a ti hitetek ne emberek bölcsességén nyugodjék, hanem Istennek erején. 6. Valójában mi is hirdetünk bölcsességet, de csak a lelkileg tökéletesek közt; azonban nem ennek a világnak bölcsességét, nem is ennek az elmúló félben lévő világ hatalmasainak bölcsességét; 7. hanem Istennek titkon való, elrejtett bölcsességét hirdetjük, amelyet Isten örökidőknek előtt eleve elrendelt a mi dicsőségünkre; 8. ezt a bölcsességet ennek a világnak hatalmasai közül egy sem ismerte; mert ha ismerték volna, nem feszítették volna meg a dicsőségnek Urát; 9. de mi azt hirdetjük, ami meg van írva: Amit egyetlen szem sem látott, és egyetlen fül sem hallott, és amit ember még csak el sem gondolt; mind azt, amit Isten elkészített az Őt szeretőknek. (Ésaiás 64:3) 10. Minékünk ugyanis Isten a Lélek által kijelentette az Ő bölcsességét. Mert a Lélek mindent kinyomoz, még Istennek mélységes gondolatait is. 11. Mert ugyan melyik ember tudja azt, ami egy másik ember lelkében végbemegy? Csupáncsak annak az embernek őbenne lakozó lelke. Azonképpen Istennek gondolatait sem ösmeri senki, csupáncsak Istennek Lelke. 12. Mi pedig nem a világnak lelkét kaptuk, hanem az Istentől küldött Lelket, hogy általa megismerjük azt, amit Isten kegyelmesen ajándékozott nékünk. 13. És ezeket nem olyan beszédekkel hirdetjük, amelyekre emberi bölcsesség tanít, hanem olyan beszédekkel, amelyekre a Lélek tanít, úgyhogy lelki embereknek lelki dolgokat magyarázunk meg.

14. Testi ember azonban nem fogadja el azt, ami az Istennek Lelkétől származik; mert az őnéki bolondság; megérteni sem tudja, mert azt lelkiképpen kell megítélni. 15. A lelki (Istennek Lelke által vezérelt) ember ellenben mindent helyesen ítél meg, de őt magát senki sem tudja megítélni. 16. Mert ki ismerte meg az Úrnak gondolatait? Avagy ki adhat az Úrnak tanácsot? (Ésaiás 40:13) Mi pedig Krisztus gondolatait gondoljuk.