1. Én is, mikor hozzátok jöttem, testvérek, nem léptem fel magasröptű beszéddel vagy bölcsességgel, hogy nektek a Krisztusról szóló bizonyságot hirdessem; 2. mert nem akartam közöttetek egyébről tudni,: mint csak a Jézus Krisztusról, és pedig a megfeszítettről. 3. És én gyengeségben és félelemben és nagy rettegésben voltam nálatok; 4. és az én beszédem és predikálásom nem emberi bölcsességnek rábeszélő ékesszólásában állott, hanem a léleknek és erőnek megmutatásában; 5. hogy a ti hitetek ne emberek bölcsességén, hanem Isten erején alapuljon. 6. Beszélünk azonban bölcsességről a tökéletesek között; de nem ennek a világnak, sem e világ nagyjainak bölcsességéről, kik elmúlnak, 7. hanem beszélünk Istennek titkos, elrejtett bölcsességéről, melyet Isten világ kezdetétől elrendelt a mi dicsőségünkre, 8. melyet a világ nagyjai közül senki meg nem értett, mert ha megértették volna, a dicsőség Urát soha meg nem feszítették volna. 9. Hanem amint irva van, hogy: Szem nem látta, sem fül nem hallotta, sem emberi szívbe föl nem hatott, amit Isten azoknak készített, kik őt szeretik; 10. nekünk azonban kijelentette Isten az ő Lelke által, mert a Lélek mindent átkutat, még az Isten mélységes titkait is. 11. Mert ki az az ember, aki tudná, mi lakik az emberben, hacsak nem a lélek, mely benne él? Így azt sem ismeri senki, ami Istené, hanem csak az Isten Lelke. 12. Mi pedig nem e világ lelkét nyertük, hanem azt a Lelket, mely Istentől van, hogy megtudjuk, mit adott nekünk az Isten. 13. És erről is beszélünk, nem emberi bölcsesség betanult szavaival, hanem a Lélek tanítása szerint, a lelkieket lelkiekkel magyarázva. 14. Az érzéki ember ónban nem fogja föl, ami az Isten lelkétől származik, mert az balgaság neki és nem képes megérteni, mivel azt lelkiképpen kell megítélni. 15. A lelki ember ellenben mindent megítél, de őt senki sem ítéli meg: 16. Mert ki fogta föl az Úr értelmét, hogy őt oktassa? - Mi azonban Krisztus értelmével bírunk.