1. A prédikátornak, Dávid fiának, Jeruzsálem királyának a szavai. 2. Hiábavalóság, csak hiábavalóság, ezt mondja a prédikátor, hiábavalóság, csupa hiábavalóság. Minden hiábavalóság! 3. Mi haszna az embernek minden fáradozásból, amit magára vállal a nap alatt? 4. Az egyik nemzedék megy, a másik jön, de a föld örökké megmarad. 5. A nap fölkel és a nap lenyugszik, a helyére siet, s ott újra fölkel. 6. A szél dél felé fúj, északra fordul; körbejár, megfordul, visszatér - így ismétli járását a szél. 7. Minden folyó a tengerbe ömlik, s a tenger mégsem telik meg; a folyók egyre folytatják útjukat céljuk felé. 8. Minden fáraszt. Nem mondhatja senki, hogy a szeme eleget látott, vagy hogy a füle eleget hallott. 9. Ami volt, az lesz újra, és ami történt, az történik megint: semmi sem új a nap alatt. 10. Ha azt mondják valamire: "Lám, ez új", az is rég megvolt azokban az időkben, amelyek előttünk voltak. 11. Nem törődnek az emberek a régiekkel. De a későbbiekre sem gondolnak majd azok, akik még később lesznek. 12. Én, a prédikátor, Izrael királya voltam Jeruzsálemben. 13. Föltettem magamban, hogy bölcsességemben mindent megvizsgálok és kikutatok, ami az ég alatt történik. Ilyen hálátlan feladatot bízott Isten az emberek fiaira, hogy vesződjenek vele. 14. Láttam mindent, ami csak végbemegy a nap alatt, és kiderült: minden csak hiábavalóság és szélkergetés. 15. Ami görbe, nem válhat egyenessé, ami nincs, azt nem lehet számba venni. 16. Így szóltam magamban: Sok bölcsességre szert tettem, és mind felülmúltam, aki előttem Jeruzsálem fölött uralkodott. Sok bölcsességet és tudományt latra vetettem. 17. Gondosan tanulmányoztam a bölcsességet és a tudást, az esztelenséget és a balgaságot. S meggyőződtem róla, hogy ez is csak szélkergetés. 18. Valóban: sok bölcsességgel sok bosszúság jár együtt, és aki gyarapítja a tudást, a gyötrelmet is fokozza.