1. Szavai Kóhéletnek, Dávid fiának, a ki király volt Jeruzsálemben. 2. Hiúságok hiúsága, mondja Kóhélet, hiúságok hiúsága, minden hiúság! 3. Mi nyeresége van az embernek minden fáradságában, melylyel fárad a nap alatt? 4. Nemzedék megy s nemzedék jön, de a föld fönnáll örökké. 5. S föl­kél a nap és lenyugszik a nap, s a helyére siet, a hol fölkél. 6. Megy délnek, majd északnak kerül át, folyton kerűlve jár a szél és kerüléseihez tér vissza a szél. 7. Mind a patakok a tengerbe folynak, de a tenger nem telik meg; azon helyre, a hova folynak a patakok, oda folynak ők ismét. 8. Mind a dolgok fáradoznak: nem bírja senki elmondani, szem nem lakik jól látással és fül nem telik meg hallással. 9. A mi volt, ugyancsak az, a mi lesz, a mi történt, ugyancsak az, a mi történni fog; s nincs semmi új a nap alatt. 10. Van dolog, melyről azt mond­ják: nézd, ez új – rég meg volt az ősidőkben, melyek előttünk voltak. 11. Nincs megemlékezés az előbbiekről, s az utóbbiakról sem, a kik lesznek majd, nem lesz megemlékezés azoknál, kik legutóbb lesznek. 12. Én, Kóhélet, király voltam Izraél fölött Jeruzsálemben. 13. És rá adtam szívemet, hogy kutassak és vizsgá­lódjam a bölcseséggel mind arról, a mi történt az ég alatt; rossz egy bajlódás az, melyet Isten adott az ember fiainak, hogy vele bajlódjanak. 14. Láttam mind a dolgokat, melyek történtek a nap alatt; s íme mind hiúság és szélnek hajhászása. 15. A mi görbe, nem bír egyenessé válni, és hiányt nem lehet számlálni. 16. Beszéltem én szívemmel, mondván: én íme nagyobbítottam és gyara­pítottam bölcsességemet mindazok fölött, kik előttem vol­tak Jeruzsálem fölött, és szívem sok bölcsességet és tu­dást látott. 17. És ráadtam szívemet, hogy megismerjek bölcseséget, és megismerjek eszelősséget és balgaságot; megismertem, hogy ez is szélnek hajhászata. 18. Mert a hol sok a bölcsesség, sok a boszúság; és a ki tudást gya­rapít, fájdalmat gyarapít.