1 Összehívta a tizenkét apostolt, erőt és hatalmat adott nekik az ördögök fölött és a betegségek gyógyítására. 2 Aztán szétküldte őket, hogy hirdessék Isten országát és gyógyítsák meg a betegeket. 3 Meghagyta nekik: "Semmit se vigyetek az útra, se botot, se tarisznyát, se kenyeret, se pénzt. Két ruhátok se legyen. 4 Ha valahol betértek egy házba, maradjatok ott, amíg tovább nem utaztok. 5 De ha nem fogadnak be, hagyjátok el a várost és a port is rázzátok le lábatokról vádképpen ellenük." 6 Azok útra keltek, bejárták a falvakat, hirdették mindenütt az evangéliumot és meggyógyították a betegeket. 7 Heródes, a negyedes fejedelem, hallott mindarról ami történt és nyugtalanság fogta el. Némelyek azt mondták: "János támadt föl halottaiból." 8 Mások pedig: "Illés jelent meg." Ismét mások: "A régi próféták közül támadt föl valamelyik." 9 Heródes így töprengett: Jánosnak fejét vétettem. Ki lehet ez, akiről ilyeneket hallok?" És látni akarta őt. 10 Az apostolok visszatértek és elbeszéltek neki mindent, amit csak tettek. Akkor elvonult velük (egy magányos helyre) Betszaida városa mellé, hogy egyedül legyenek. 11 De a nép megtudta és utána ment. Barátságosan fogadta őket, beszélt nekik Isten országáról és meggyógyította a gyógyulásra szorulókat. 12 A nap már lenyugvóban volt. Odament hozzá a tizenkettő: "Bocsásd el a népet, figyelmeztették, hogy elmehessenek a környékbeli falvakba és tanyákra, megszálljanak és ennivalót keressenek, mert itt elhagyott helyen vagyunk." 13 Ő azonban így válaszolt: "Ti adjatok nekik enni." "Csak öt kenyerünk és két halunk van, felelték, el kellene mennünk, hogy élelmet vegyünk ennyi népnek." 14 Mintegy ötezer férfi volt ott. Akkor meghagyta tanítványainak: "Telepítsétek le őket csoportonként ötvenével." 15 Úgy is tettek. Letelepedtek mindnyájan. 16 Ezután fogta az öt kenyeret és a két halat, föltekintett az égre és megáldotta azokat. Majd megtörte és tanítványainak adta, hogy osszák ki a népnek. 17 Miután mindnyájan ettek és jóllaktak, még tizenkét kosárnyi kenyérmaradékot szedtek össze.

18 Mikor egyszer egyedül imádkozott és csak tanítványai voltak vele, megkérdezte őket: "Kinek tartanak engem az emberek?" 19 Azok így válaszoltak: "Van, aki Keresztelő Jánosnak; van, aki Illésnek; van, aki azt tartja, hogy föltámadt egy a régi próféták közül." Ő tovább kérdezte: "Hát ti kinek tartotok engem?" 20 (Simon) Péter válaszolt: "Az Isten Fölkentjének." 21 Erre ő szigorúan meghagyta nekik, hogy ezt senkinek el ne mondják. 22 Aztán hozzáfűzte: "Az Emberfiának sokat kell szenvednie, a vének, főpapok és írástudók elvetik és megölik, de harmadnapra föltámad." 23 Máskor így szólt a néphez: "Aki utánam akar jönni, tagadja meg magát, vegye föl keresztjét mindennap és kövessen engem. 24 Aki meg akarja menteni életét, elveszíti azt, de aki elveszíti életét énérettem, megmenti azt. 25 Mit ér az embernek, ha az egész világot megnyeri is, de önmagát elveszíti, vagy magában kárt szenved. 26 Aki szégyell engem és az én szavaimat, azt az Emberfia is szégyellni fogja, amikor majd eljön önmaga, Atyja és a szent angyalok dicsőségében. 27 Igaz, amit mondok nektek: az itt állók közül néhányan nem halnak meg addig, amíg meg nem látják Isten országát." 28 E szavai után mintegy nyolc nappal kiválasztotta Pétert, Jánost és Jakabot és fölment velük a hegyre imádkozni. 29 Imádság közben arcának színe elváltozott, ruhája pedig fehéren ragyogott. 30 Egyszerre csak két férfi beszélgetett vele: Mózes és Illés. 31 Megdicsőülten jelentek meg és haláláról beszélgettek, amelynek Jeruzsálemben kellett bekövetkeznie. 32 Pétert és társait elnyomta az álom. Amikor fölébredtek, megpillantották dicsőségét és a mellette álló két férfit. 33 Ezek már távozóban voltak, amikor Péter így szólt Jézushoz: "Mester, jó nekünk itt! Hadd csináljunk három sátrat: neked egyet, Mózesnek egyet és Illésnek egyet." 34 Nem tudta ugyanis mit mondjon. Szavai közben felhő támadt és elborította őket. Nagyon féltek, amikor a felhőbe jutottak. 35 A felhőből szózat hallatszott: "Ez az én választott Fiam, őt hallgassátok!" Miközben a szózat hangzott, Jézus ismét egyedül maradt. 36 Ők azokban a napokban hallgattak és senkintek sem szóltak arról, amit láttak.