1. Összehívta pedig a tizenkettőt, hatóerőt és felhatalmazást (hatalmat) adott nekik minden démon felett, és a betegségek gyógykezelésére 2. és elküldte őket, hogy hirdessék az Isten Királyságát (királyi uralmát) és gyógyítsanak 3. és így szólt hozzájuk: nehogy valamit az útra vigyetek, se botot, se (koldus)tarisznyát, se kenyeret, se ezüstpénzt, se két-két (egy váltás) alsóruhátok ne legyen. 4. Amikor betértek egy házba, ott maradjatok, és onnan induljatok tovább, 5. és ha netán nem fogadnak be titeket, menjetek ki abból a városból és a port is rázzátok le a lábaitokról tanú(bizony)ságul ellenük. 6. Elmentek hát, bejárták a falvakat, hirdették az örömüzenetet (evangéliumot) és gyógykezeltek mindenütt. 7. Meghallotta pedig Heródes, a negyedes fejedelem mindazt, ami történt, és nyugtalankodott, mivelhogy némelyek azt mondták, hogy János kelt életre a halottak közül, 8. némelyek pedig, hogy Illés jelent meg, mások pedig, hogy a régiek közül támadt fel egy próféta, 9. ezt mondta pedig Heródes: Jánost én lefejezettem, kicsoda ez, akiről ilyeneket hallok? és kereste a módját (igyekezett keresni az alkalmat), hogy lássa Őt 10. és visszatérve az apostolok elbeszélték neki mindazt, amit tettek, és maga mellé vette őket, elvonult velük külön egy csöndes tájékra, egy Betszaida nevű városba. 11. De a tömeg megtudta, utána ment, fogadta is őket és szólt nekik Isten Királyságáról (királyi uralkodásáról), és akiknek gyógykezelésre volt szükségük, meggyógyította (orvosolta). 12. A nap pedig kezdett hanyatlani, odament hozzá a tizenkettő, és ezt mondták neki: bocsásd el a tömeget, hogy a környékbeli falvakba és tanyákra menjenek, hogy szállást és élelmet találjanak, mert itt puszta helyen vagyunk. 13. Ő pedig így szólt hozzájuk: adjatok ti nékik enni! Azok pedig ezt mondták: nincs nálunk több, csak öt kenyér és két hal, hacsak el nem megyünk, és nem vásárolunk eledelt ennek az egész népnek, 14. mert volt ott mintegy ötezer férfi. (Jézus) pedig így szólt a tanítványaihoz: telepítsétek le őket ötvenes csoportokban. 15. Úgy is tettek, és letelepedtek mind.

16. Ő pedig vette az öt kenyeret és a két halat, feltekintett az égre, megáldotta, megtörte és a tanítványoknak adta, hogy a tömeg elé helyezzék, 17. és ettek, jól is laktak mindnyájan, és összeszedték, ami fölösleg megmaradt utánuk, tizenkét kosár törmeléket 18. és történt egyszer, amikor egymagában (egyedül) imádkozott, ott voltak vele együtt a tanítványai, megkérdezte őket, ezt mondta: kinek mond engem a tömeg? 19. Ők pedig válaszoltak, ezt mondták: Bemerítő Jánosnak, mások Illésnek, mások pedig, hogy a régi próféták közül támadt fel valamelyik. 20. Jézus pedig ezt mondta: hát ti kinek mondotok engem, ki vagyok? Péter pedig válaszolt: az Isten Krisztusa (Fölkentje) vagy! 21. Ő pedig óva intette őket, megparancsolva (rájuk parancsolt), nehogy ezt valakinek elmondják, 22. ezt mondta: mert az Emberfiának sokat kell szenvednie, és nem ismerik el, a vének, a főpapok és az írástudók megölik, és harmadnapon életre kel, 23. így szólt pedig mindenkihez: ha valaki utánam akar jönni, tagadja meg magát, és naponként vegye vállára a keresztjét (kínkaróját), és kövessen engem, 24. mert aki meg akarja a lelkét menteni, elveszti azt, aki pedig elveszti a lelkét énérettem, megmenti, 25. mert mit használ az embernek, ha megnyeri az egész világrendszert, de magát pedig elpusztítja vagy kárt szenved? 26. mert aki szégyell engem, vagy az én szavaimat (Igéimet), azt az Emberfia is szégyellni fogja, amikor majd eljön a maga és az Atya és a szent angyalok dicsőségében. 27. Mondom pedig néktek igazán, vannak egyesek, az itt állók között, akik nem ízlelnek halált, amíg meg nem látják Isten Királyságát (királyi uralmát). 28. Történt pedig e szavak után mintegy nyolc nappal, maga mellé vette Pétert, Jánost és Jakabot, és fölment a hegyre imádkozni 29. és imádkozás közben orcája más lett, és a ruházata sugárzó fehér lett 30. és lám, két férfi beszélt vele, ezek Mózes és Illés voltak, 31. akik dicsőségben megjelentek, megmondták az Ő halálának végbemenetelét, amely Jeruzsálemben készül beteljesedésre.