1. Aztán egybehívta a tizenkét tanítványt és minden ördög felett való, s betegséggyógyító erőt és hatalmat adván rákik, 2. elküldötte őket, hogy hirdessék az Isten országát s gyógyítsák a betegeket. 3. S azt mondotta nékik: Ne vigyetek magatokkal semmit se az útra, se botot, se táskát, se kenyeret, se pénzt, se két öltő ruhát. 4. Ha valamely házba bementek, maradjatok ott és onnét induljatok el. 5. Ahol pedig nem fogadnak be titeket, eltávozva abból a városból, még a port is verjétek le lábatokról, bizonyságul ő ellenük. 6. Útra kelvén, faluról falura jártak, hirdették az evangéliomot s gyógyítottak mindenütt. 7. Heródes, a negyedesfejedelem, értesült mindenről, amit Jézus tett és aggódott, mivelhogy némelyek azt mondták, hogy János támadt fel holtából, 8. némelyek pedig, hogy Illés jelent meg, mások viszont, hogy valamelyik régi próféta támadt fel. 9. Heródes azonban azt mondta: Jánost lefejeztettem. Ki hát ez, akiről ilyesmiket hallok? S mindenáron látni akarta őt. 10. Az apostolok visszatérésükkor beszámoltak néki minden dolgukról. Erre maga mellé vette őket, visszavonult magánosan a Beísaida nevű város pusztájába, 11. Hanem a nép, amint ezt megtudta, utána ment. Örömmel fogadta őket s beszélt nékik Isten országáról, s akiknek gyógyításra volt szükségük, azokat meggyógyította. 12. A nap már hanyatlóban volt, mikor a tizenkét tanítvány hozzáment s azt mondotta néki: Bocsásd el a népet! Hadd menjenek a környékbeli falvakba és majorokba szállást s élelmet keresni, mert itt puszta helyen vagyunk. 13. Ő azonban azt felelte nékik: Adjatok nékik ti- enni. De ők azt mondották: Nincs egyebünk, csak öt kenyerünk s két halunk, legfeljebb mi megyünk s veszünk eleséget e sok népnek. 14. Mert mintegy ötezer férfi volt ott. Erre azt mondotta tanítványainak: Telepítsétek le őket csoportonként ötvenével. 15. Úgy is tettek. Letelepítették valamennyit. 16. Ekkor elővette az öt kenyeret és két halat és szemét az égre vetve, megáldotta, megtörte és odaadta a tanítványoknak, hogy tegyék a nép elé.

17. És ettek s jóllaktak mindnyájan, sőt tizenkét kosárnyi fölös maradékot szedtek össze. 18. Mikor aztán magában megimádkozott, megkérdezte a vele levő tanítványokat: Kinek mond a nép engemet? 19. Azok azt felelték: Avató Jánosnak; de némelyek Illésnek, mások pedig valamelyik régi feltámadott prófétának. 20. És ti - kérdé - kinek mondotok engemet? Erre Péter azt felelte: Isten Krisztusának. 21. De ö erősen rájuk parancsolt, hogy meg ne mondják ezt senkinek. 22. S egyszersmind tudtukra adta, hogy az ember fiának sokat kell szenvednie, a vénektől, főpapoktól és írástudóktól, megvettetnie, megöletnie s harmadnapon feltámasztatnia. 23. Majd mindnyájukhoz fordulva, így szólt: Aki követni akar engemet, tagadja meg magát, vegye fel napon ként keresztjét s úgy kövessen engem. 24. Aki meg akarja menteni életét, elveszti, aki pedig elveszti életét miattam, megmenti azt. 25. Mit használ az embernek, ha övé az egész világ, de ő maga elvész vagy bűnhődik. 26. Aki szegyei engemet és beszédemet, az emberfia is szégyelni fogja, ha majd eljön a maga, az Atya és a szent angyalok dicsőségében. 27. Bizony mondom néktek: vannak még néhányan az ittállók között, akik nem ízlelik meg a halált, amig meg nem látják az Isten országát 28. így szólt, aztán mintegy nyolc nap múlva maga mellé vette Pétert, Jánost és Jakabot s a hegyre ment imádkozni. 29. Imádsága közben orcájának szine elváltozott, ruhája vakitó fehér lett. 30. S két férfiú, Mózes és Illés 31. dicsfénytől övezve, Jeruzsálemben okvetlen bekövetkező végsorsáról beszélgettek vele. 32. Eközben Péter és társai mélységes álomba merültek s mikor felébredtek, látták az ő dicsőségét s a mellette álló két férfiút. 33. S amint ezek elbúcsúztak tőle, azt mondta Péter Jézusnak: Mester! Jó nekünk itt lennünk! Csináljunk hát három sátrat, egyet néked, egyet Mózesnek, egyet meg Illésnek! De maga sem tudta mit beszél. 34. S mialatt ezt mondta, felhő borúit rájuk s amint a felhőbe kerültek, nagyon megijedtek. 35. A felhőből epedig e szózat hallatszott: Ez az én kedves fiam! Őt hallgassátok!