1. Miután pedig összehívta a tizenkettőt, erőt és hatalmat adott nekik minden ördög felett és a betegségek gyógyítására. 2. És elküldötte őket, hogy hirdessék Isten országát és gyógyítsanak. 3. És azt mondta nekik: Az útra semmit ne vigyetek, se botot, se táskát, se kenyeret, se pénzt, se két-két ruhátok ne legyen. 4. És amikor egy házba bementek, ott maradjatok és onnan induljatok tovább. 5. És ahol nem fogadnak be titeket, menjetek ki abból a városból, még a port is verjétek le a lábatokról, bizonyságul ellenük. 6. Elindultak tehát, bejárták a falvakat, hirdették az evangéliumot és gyógyítottak mindenütt. 7. Meghallotta pedig Heródes, a negyedesfejedelem mindazt, ami történt és zavarban volt, mivel némelyek azt mondták, hogy János támadt fel a halálból, 8. némelyek pedig, hogy Illés jelent, meg, megint mások, hogy a régi próféták közül támadt fel valamelyik. 9. És szólt Heródes: Jánost én fejeztettem le. Kicsoda tehát ez, akiről ilyen dolgokat hallok? És azon volt, hogy őt lássa. 10. Mikor az apostolok visszatértek, elbeszélték neki mindazt, amit cselekedtek. Ekkor maga mellé vette őket és visszavonult velük magánosan egy Betsaida nevű városba. 11. Amikor pedig a sokaság megtudta ezt, követte őt. És ő magához fogadta őket, beszélt nekik az Isten országáról és akiknek gyógyulásra volt szükségük, azokat meggyógyította. 12. A nap pedig hanyatlani kezdett és a tizenkettő odament hozzá és ezt mondta neki: Bocsásd el a sokaságot, hadd menjenek el a környező falvakba és tanyákra, hogy szállást és eledelt keressenek maguknak, mert itt puszta helyen vagyunk. 13. Ő pedig azt mondta nekik: Ti adjatok nekik enni. De ők így feleltek: Nincs nekünk, csak öt kenyerünk és két halunk, hacsak el nem megyünk és eledelt nem veszünk ennek az egész népnek. 14. Mert mintegy ötezer férfi volt olt. Szólott pedig tanítványainak: Ültessétek le őket csoportokba ötvenével. 15. Így cselekedtek, és mindnyájukat leültették. 16. Miután pedig vette az öt kenyeret és két halat, feltekintett az égre, megáldotta azokat és megtörte, majd odaadta a tanítványoknak, hogy tegyék a sokaság elé.

17. Ettek azért és jóllaktak mindnyájan és felszedték a megmaradt darabokat, tizenkét kosárral. 18. És történt, hogy mikor ő magában imádkozott, és csak a tanítványok voltak vele, megkérdezte tőlük: Kinek mond engem a sokaság? 19. Ők erre így válaszoltak: Keresztelő Jánosnak, némelyek pedig Illésnek; némelyek pedig, hogy a régi próféták közül támadt fel valamelyik. 20. És szólt nekik: Ti pedig kinek mondotok engem? Péter pedig így felelt: Az Isten Krisztusának. 21. Ő pedig rájuk parancsolva meghagyta, hogy ezt senkinek se beszéljék el. 22. És azt mondta: Az Ember Fiának sokat kell szenvednie és a vénektől, a papi fejedelmektől és írástudóktól megvettetnie és megöletnie és harmadnapra feltámadnia. 23. Majd így szólt mindenkinek: Ha valaki én utánam akar jönni, tagadja meg magát és vegye fel az ő keresztjét minden nap és kövessen engem. 24. Mert aki meg akarja tartani az ő életét, elveszíti azt; aki pedig elveszíti az ő életét énérettem, megtartja azt. 25. Mert mit használ az embernek, ha az egész világot megnyeri is, magát pedig elveszíti, vagy kárt vall? 26. Mert ha valaki szégyell engem és az én beszédemet, az Ember Fia is szégyellni fogja azt, mikor eljön a maga, az Atya és a szent angyalok dicsőségében. 27. Bizony mondom nektek, hogy vannak az itt állók közül némelyek, akik nem ízlelnek halált addig, amíg meg nem látják az Isten országát. 28. És történt e beszédek után mintegy nyolcadnapra, hogy maga mellé véve Pétert, Jánost és Jakabot, felment a hegyre, hogy imádkozzék. 29. És imádkozása közben arckifejezése elváltozott és ruhája fehéren fénylett. 30. És íme két férfi beszélt vele. Ezek Mózes és Illés voltak, 31. akik dicsőségben megjelenve, élete végéről szólottak, amelynek Jeruzsálemben kell beteljesednie. 32. Péterre pedig és a vele levőkre ránehezedett az álmosság. De mégis ébren maradtak és látták az ő dicsőségét és azt a két férfiút, akik vele együtt ott álltak. 33. És amikor azok eltávoztak tőle, Péter így szólt Jézusnak: Mester, jó nekünk itt lennünk. Készítsünk azért három sátrat: egyet neked, egyet Mózesnek és egyet Illésnek. De nem tudta, mit beszél.