1 Összehívta a tizenkettőt, aztán hatalmat és fennhatóságot adott nekik valamennyi ördögi szellemen, arra is, hogy betegeket gyógyíthassanak. 2 Majd elküldte őket, hogy az Isten királyságát hirdessék, és gyógyítsanak. 3 "Semmit se vigyetek az útra - mondotta nekik. - Se botot, se tarisznyát, se kenyeret, se pénzt. Se két alsó ruhátok ne legyen. 4 Amely házba bementek, ott maradjatok, onnan induljatok aztán tovább. 5 Minden olyan esetben, amikor nem akarnak befogadni titeket, menjetek ki az illető városból, és a port is rázzátok le lábatokról, ellenük szóló tanúságtételül." 6 Azok el is mentek, bejárták a falvakat, mindenütt hirdették az örömhírt, és gyógyítottak. 7 Heródes negyedes fejedelem hallott mindenről, ami történt, és kétségek közt volt, mivelhogy azt beszélték némelyek, hogy János támadt fel a halottak közül, 8 némelyek meg, hogy Illés jelent meg, mások ismét, hogy az ősök közül támadt fel egy próféta. 9 "Jánost lefejeztettem - mondotta Heródes - ki azonban ez, akiről ilyen dolgokat hallok?" És látni igyekezett őt. 10 Visszatérvén az apostolok, elbeszélték Jézusnak, hogy mi mindent cselekedtek. Jézus magához vette őket, és külön velük visszavonult egy Betszaida nevű városba. 11 De a tömeg, mihelyt megtudta, követte őt. Jézus elfogadta őket, beszélt nekik Isten királyságáról, és azokat, akiknek gyógyulásra volt szükségük, meggyógyította. 12 Közben a nappal hanyatlani kezdett. Hozzáment hát a tizenkettő, s ezt mondták neki: "Bocsásd el a tömeget. Hadd menjenek el a környéken levő falvakba, és tanyákra, hogy megpihenjenek, és élelmet találjanak, mert itt puszta helyen vagyunk." 13 De ő ezt mondta nekik: "Adjatok ti nekik enni!" "- Nincs nekünk többünk, mint öt kenyerünk és két halunk - felelték ők. Hacsak el nem megyünk, s nem vásárolunk ennivalót ennek az egész népnek." 14 Mintegy ötezer férfi volt ott tudniillik. Jézus erre így szólt tanítványaihoz: "Fektessétek le őket mintegy ötvenes csoportokba." 15 Úgy tettek, és mindenki ledőlt.

16 Ekkor fogta az öt kenyeret és a két halat, feltekintett az égre, megáldotta, majd megtörte és odaadta őket a tanítványoknak, hogy azok a tömeg elé helyezzék. 17 Mindnyájan ettek és jóllaktak, s tizenkét kosarat tettek ki a darabok, melyek tőlük megmaradtak. 18 Mialatt egyedül imádkozott, bár tanítványai vele voltak, történt, hogy megkérdezte őket: "Kinek mond a sokaság, ki vagyok én?" 19 Azok ezt felelték: "Bemerítő Jánosnak, mások Illésnek, mások meg, hogy az ősi próféták közül egyik feltámadott." 20 "- Hát ti, kinek mondotok engem?" - kérdezte tőlük. Megszólalt Péter: "Az Isten Felkentjének." 21 Ő erre keményen rájuk parancsolt, hogy ezt senkinek meg ne mondják. 22 "Az ember Fiának sokat kell szenvednie - mondotta erre Jézus - s kell, hogy a vének, főpapok és írástudók elvessék őt a próbán, majd megöljék, de a harmadik napon fel fog támadni." 23 Majd így szólt mindannyiukhoz: "Ha valaki utánam akar jönni, tagadja meg magát, naponként vegye fel keresztjét, és úgy kövessen. 24 Mert aki meg akarja menteni lelkét, el fogja veszíteni, aki azonban énértem elveszti lelkét, meg fogja menteni azt. 25 Mert mit használ az embernek az, ha az egész világot megnyerte, magát azonban elveszítette, vagy kárt szenvedett magában. 26 Aki ugyanis szégyell engem és az én beszédeimet, azt az embernek Fia is szégyellni fogja, amikor a maga, az Atya és a szent angyalok dicsőségében megjön. 27 Úgy, ahogy igaz, mondom nektek: Vannak az itt állók között egyesek, akik nem ízlelnek addig halált, amíg Isten királyságát meg nem látják." 28 Mintegy nyolc nappal e szavak elmondása után magához vette Pétert, Jánost és Jakabot, és felment egy hegyre imádkozni. 29 Mialatt imádkozott, történt, hogy arcának színe elváltozott, s ruházata villogó fehéren szikrázni kezdett. 30 Egyszerre két férfi tűnt fel, ahogy beszéltek vele, ezek Mózes és Illés voltak. 31 Dicsőségben voltak láthatók, s Jézus elmeneteléről beszéltek, melynek Jeruzsálemben kell teljesülnie. 32 Ezalatt Péterre és a vele levőkre álom nehezedett, miután azonban ébrenlétre jutottak, meglátták az ő dicsőségét és a két férfiút, akik együtt álltak vele.