1 Minekutána pedig összehívta Jézus az Ő tizenkét tanítványát, adott nékik erőt és hatalmat minden ördögök ellen, és betegségek gyógyítására. 2 És elküldé őket, hogy prédikálják az Isten királyságát, és betegeket gyógyítsanak. 3 És monda nékik: Semmit az útra ne vigyetek, se pálcákat, se táskát, se kenyeret, se pénzt; se két-két ruhátok ne legyen. 4 És valamely házba bementek, ott maradjatok, és onnét induljatok tovább. 5 És valakik be nem fogadnak titeket, kimenvén abból a városból, még a port is verjétek le lábaitokról, bizonyságul ellenük. 6 Kimenvén annakokáért, bejárták a falukat, hirdetvén az Evangéliumot, és gyógyítván mindenütt. 7 Meghallá pedig Heródes, a negyedes fejedelem mindazokat, amik Őáltala történtek: és zavarban volt, mivel némelyek azt mondák, hogy János támadt fel a halálból; 8 Némelyek pedig, hogy Illés jelent meg; mások meg, hogy a régi próféták közül támadt fel valamelyik. 9 És monda vala Heródes: Jánosnak én vettem fejét: kicsoda hát ez, aki felől én ilyen dolgokat hallok? És igyekezik vala Őt látni. 10 Visszatérvén pedig az apostolok, elbeszélének néki mindent, amit cselekedtek. És azokat maga mellé vévén, elvonult magánosan a Betsaida nevű városnak puszta helyére. 11 A sokaság pedig ezt megtudván, követé Őt: és Ő örömmel fogadván őket, szóla nékik az Isten országáról, és akiknek gyógyulásra volt szükségük, azokat meggyógyítá. 12 A nap pedig hanyatlani kezdett; és a tizenkettő Őhozzá járulván, monda néki: Bocsásd el a sokaságot, hogy elmenvén a körülvaló falvakba és majorokba megszálljanak, és eledelt találjanak, mert itt puszta helyen vagyunk. 13 Ő pedig monda nékik: Adjatok nékik ti enni. Azok pedig mondának: Nincs nékünk több öt kenyerünknél és két halunknál; hanemha elmegyünk és mi veszünk eledelt az egész sokaságnak. 14 Mert ott mintegy ötezren voltak a férfiak. Monda pedig az Ő tanítványainak: Ültessétek le őket csoportokba ötvenével. 15 És akképpen cselekedének, és leülteték valamennyit.

16 Minekutána pedig vette az öt kenyeret és a két halat, a mennybe emelvén szemeit, megáldá azokat, és megszegte; és adta a tanítványoknak, hogy a sokaság elé tegyék. 17 Ettek azért és megelégedtek mindnyájan; és felszedték ami darabok maradtak tőlük, tizenkét kosárral. 18 És lőn, mikor Ő magában imádkozék, vele voltak a tanítványok; és megkérdé őket, mondván: Kinek mond engem a sokaság? 19 Ők pedig felelvén, mondának: Keresztelő Jánosnak; némelyek pedig Illésnek; némelyek pedig, hogy a régi próféták közül támadt fel valamelyik. 20 És monda nékik: Hát ti kinek mondotok engem? Felelvén pedig Péter, monda: Az Isten ama Krisztusának. 21 Ő pedig reájuk parancsolván, meghagyá, hogy ezt senkinek ne mondják; 22 Ezt mondván: Szükség az ember Fiának sokat szenvedni és megvettetni a vénektől, a főpapoktól és írástudóktól, és megöletni, és harmadnapon feltámadni. 23 Mondja vala pedig mindeneknek: Ha valaki utánam akar jönni, tagadja meg magát, és vegye fel az ő keresztjét minden nap, és kövessen engem. 24 Mert aki meg akarja menteni az ő életét, elveszti azt; aki pedig elveszti az ő életét énérettem, az megmenti azt. 25 Mert mit használ az embernek, ha mind e világot megnyeri is, ő magát pedig elveszti vagy magában kárt vall? 26 Mert valaki szégyell engem és az én beszédemet, az embernek Fia is szégyellni fogja azt, amikor eljön az Ő dicsőségével, és az Atyáéval és a szent angyalokéval. 27 Mondom pedig néktek bizonnyal, hogy vannak az itt állók közül némelyek, kik a halált meg nem kóstolják, mígnem meglátják az Isten királyságát. 28 És lőn e beszédek után mintegy nyolcadnappal, hogy maga mellé vette Pétert, Jánost és Jakabot, és felment a hegyre imádkozni. 29 És imádkozása közben az Ő orcájának ábrázata elváltozék, és az Ő ruhája fehér és fénylő lett. 30 És ímé, két férfiú beszél vala Ővele, akik Mózes és Illés voltak; 31 Akik dicsőségben megjelenvén, beszélik vala az Ő halálát, melyet Jeruzsálemben fog beteljesíteni. 32 Pétert pedig és a vele lévőket elnyomta az álom; de mikor felébredtek, látták az Ő dicsőségét, és ama két férfiút, kik vele állanak vala.