1. Azután tizennégy esztendő múlva ismét felmentem Jeruzsálembe Barnabással együtt, és magammal vittem Titust is. 2. Kinyilatkoztatás következtében mentem pedig fel, és eléjük tártam azt az evangéliumot, amelyet a pogányok közt hirdetek, még pedig külön a tekintélyesek elé, hogy valami módon hiába ne fussak, vagy futottam legyen. 3. De ők még a velem levő Titust sem kényszerítették a körülmetélkedésre, noha ő görög volt. 4. A belopódzott hamis atyafiaknak azonban, akik azért lopakodtak közénk, hogy kikémleljék a Krisztus Jézusban vett szabadságunkat, hogy minket szolgákká tegyenek; — 5. ezeknek egy pillanatra sem adtuk meg magunkat, hogy az evangéliom igazsága megmaradjon számotokra. — 6. Azok pedig, akiket tekintélyeseknek tartottak, — bárkik voltak egykor, azzal nem törődöm; Isten az ember személyét nem nézi, — engem a tekintélyesek semmire sem köteleztek. 7. Sőt ellenkezőleg látták, hogy rám bízatott az evangéliom hirdetése a pogányok között éppúgy, mint Péterre a zsidók között való; — 8. mert aki munkálkodott Péterbe, a zsidók között való apostolságra, bennem is munkálkodott a pogányok között valóra. — 9. Ezért amikor felismerték a nekem adatott kegyelmet, Jakab, Kéfás és János, akiket oszlopokul tekintenek, baráti jobbjukat nyújtották nekem és Barnabásnak, hogy mi a pogányok közé menjünk, ők pedig a zsidók közé — 10. csak azt kérték, hogy a szegényekről emlékezzünk meg; amit én igyekeztem is megcselekedni. 11. Mikor pedig Kéfás Antiókhiába jött, szembeszálltam vele, mivel rászolgált a feddésre. 12. Mert mielőtt Jakabtól egyesek odajöttek, együtt evett a pogányokkal; mikor pedig azok megjöttek, félrevonult és elkülönítette magát, mert félt a zsidó származású atyafiaktól. 13. És vele képmutatóskodott a többi zsidó is, úgyhogy képmutatásukba Barnabás is belesodródott. 14. De mikor láttam, hogy nem járnak az evangéliom igazságához méltó egyenességgel, így szóltam Kéfásnak mindnyájuk előtt: Ha te zsidó létedre pogány módra élsz és nem zsidó módra, hogyan kényszeríted a pogányokat, hogy zsidó módra éljenek?

15. Mi, természet szerint zsidók és nem pogányok közül való bűnösök, 16. akik tudjuk, hogy az ember nem igazul meg a törvény cselekedeteiből, hanem a Jézus Krisztusban való hit által, mi is Krisztus Jézusban hittünk, hogy megigazuljunk a Krisztusban való hitből és nem a törvény cselekedeteiből; mivel a törvény cselekedeteiből nem igazul meg senki sem. 17. Ha pedig Krisztusban keresve a megigazulást, mi magunk is bűnösöknek találtattunk, vajjon Krisztus a bűn szolgája? Semmiképen sem! 18. Mert önmagamat teszem bűnössé, ha ismét felépítem azokat, amiket lerontottam. 19. Mert én a törvény által meghaltam a törvénynek, hogy Istennek éljek. 20. Krisztussal együtt megfeszíttettem. Élek pedig többé nem én, hanem él bennem a Krisztus; amely életet pedig most testben élek, az Isten Fiában való hitben élem, aki szeretett engem és önmagát adta érettem. 21. Nem vetem el az Isten kegyelmét; mert ha törvény által van az igazság, akkor Krisztus hiába halt meg.