1. Azután tizennégy év múlva ismét felmentem Jeruzsálembe Barnabással, magammal vivén Titust is. 2. Fölmentem pedig kinyilatkoztatás folytán, és, közöltem velők az evangéliumot, melyet a pogányok között hirdetek, különösen pedig azokkal, kik tekintélyben álltak, hogy hiába ne fáradjak, vagy fáradtam legyen. 3. De még a velem levő Titust sem kényszeritették, hogy pogány létére körülmetéltesse magát, 4. a belopódzott hamis testvérek miatt ugyanis, kik azért tolakodtak be, hogy a mi szabadságunkat, melyet Jézus Krisztusban bírunk, kikémleljék és bennünket szolgaságba ejtsenek. 5. De mi egy órára sem hajoltunk meg ezek előtt, hogy az evangélium igazsága nálatok fönnmaradjon. 6. Azok pedig, kik tekintélyben álltak, (hogy valaha milyenek voltak, ahoz semmi közöm. Isten nem tekint az ember személyére), - szóval akik előttem tekintélyben állóknak látszottak, nekem semmit sem nyújtottak, 7. hanem ellenkezőleg mikor látták, hogy meg vagyok bizva az evangélium hirdetésével a körülmetéletleneknél, valamint Péter a körülmetélteknél, 8. (mert aki Péterrel munkálkodott az apostolkodásban a körülmetéltek között, velem is munkálkodott a pogányok között), 9. és midőn a nekem adott kegyelmet fölismerték, Jakab, Kefás és János, kik oszlopoknak látszottak, jobbjukat nyújtották nekem és Barnabásnak a bajtársság jeléül, hogy mi menjünk a pogányokhoz, ők pedig a körülmetéltekhez, 10. csak a szegényekről emlékezzünk meg, amit ugyancsak iparkodtam is megtenni. 11. Mikor pedig Kefás Antiochiába jött, szembeszálltam vele, mert megérdemelte a korholást. 12. Mielőtt ugyanis némelyek Jakabtól odajöttek volna, a pogányokkal étkezett, mikor pedig azok odaérkeztek, visszavonult és külön vált tőlük, félvén azoktól, kik a körülmetélésből voltak. 13. És az ő kétszinüségébé beleegyeztek a többi zsidók is, ugy hogy még Barnabást is magokkal ragadták abba a kétszinüségbe.

14. Mikor tehát láttam, hogy nem helyes utón járnak az evangélium igazsága szerint, azt mondottam Kefásnak valamennyiök előtt; Ha te zsidó létedre pogányul élsz és nem zsidó módon, hogyan kényszeritheted a pogányokat, hogy zsidó módon éljenek? 15. Mi természet szerint zsidók vagyunk, és nem pogányokból lett bűnösök. 16. Tudván pedig, hogy az ember nem a törvényszerinti cselekedetekből igazul meg, hanem a Jézus Krisztusban való hit által, mi is azért hiszünk a Krisztus Jézusban, hogy Krisztus hite által igazuljunk meg, nem pedig a törvényszerinti cselekedetek által; mivelhogy a törvényszerinti cselekedetekből senki sem igazul meg. 17. Ha pedig Krisztusban keresve -a megigazulást, mi is bűnösöknek találtatunk, vajjon Krisztus szolgája a bűnnek? Isten ments! 18. Hiszen ha amit lerontottam, újra fölépítem, törvényszegővé válok. 19. Mert én a törvény által a törvénynek meghaltam, hogy Istennek éljek; keresztre vagyok feszítve Krisztussal együtt. 20. Én azonban már nem élek, hanem Krisztus él énbennem. Amennyiben pedig most a testben élek, az Isten Fiában való hitben élek, ki szeretett engemet és önmagát adta értem. 21. Nem vetem meg az Isten kegyelmét. Mert ha a megigazulás a törvény által történik, akkor Krisztus hiába halt meg.