1. azután, tizennégy év múlva ismét fölmentem Jeruzsálembe Barnabással, magammal vittem Tituszt is, 2. kijelentés következtében mentem föl és eléjük tártam az evangéliumot, amelyet hírnökként hirdetek a nemzetek között, a tekintélyeseknek pedig külön, nehogy valamiképpen hiábavalóvá váljék futásom, 3. de még a velem lévő Tituszt sem kényszerítette (senki) körülmetélésre, noha görög volt, 4. a belopakodott ál-testvérek miatt sem, akik alattomban jöttek be, hogy kikémkedjék a szabadságunkat, amelyet kaptunk Krisztus Jézusban, és hogy minket leigázzanak (rabszolgaságba taszítsanak), 5. akiknek egy órára sem adtuk meg még az alárendeltségünk látszatát sem, hogy az evangélium való(igaz)sága megmaradjon számotokra. 6. Azoktól pedig akiket tekintélyeseknek tartanak, bármilyenek voltak is egykor, semmit sem számít, az Isten nem személyválogató, mert a tekintély birtokosai semmit sem róttak rám, 7. hanem ellenkezőleg, látták, hogy megbízást kaptam az evangélium hirdetésére a körülmetéletlenek között, ahogy Péter a körülmetéltek között, 8. mert Aki erőt adott Péternek, mint a körülmetéltség apostolságára együttmunkálkodott bennem is a nemzetek között, 9. és amikor felismerte a nekem adott kegyelmet Jakab és Kéfás és János, akiket oszlopoknak tekintettek, a közösségvállalás jobbját nyújtották nekem és Barnabásnak (azért), hogy mi a nemzetekhez menjünk, ők pedig a körülmetéltekhez, 10. csak legyen gondunk a (koldus)szegényekre, amit igyekeztem is meglenni. 11. Amikor pedig eljött Kéfás (Péter) Antiókhiába szembeszálltam vele, (szemtől-szembe ellenálltam neki), mivelhogy rászolgált a feddésre, 12. mert mielőtt néhányan odajöttek volna Jakabtól, a nemzetekből valókkal együtt evett, de amikor megérkeztek, visszahúzódott, és különvált (elkülönítette magát) tőlük, mert félt a körülmetéltektől, 13. és együtt kétszínűsködött vele a többi zsidó is, úgyhogy Barnabást is magával sodorta a kétszínűsködésbe,

14. de amikor megláttam, hogy nem egyenesen járnak az evangélium való(igaz)ságához képest, ezt mondtam Kéfásnak mindnyájuk előtt: ha te zsidó létedre nemzetbeli mód(já)ra és nem zsidó módon élsz, hogyan kényszeríted a nemzetbelieket, hogy zsidó szokás szerint éljenek? 15. mi természettől fogva zsidók vagyunk és nem nemzetekből való vétkezők (céltévesztettek), 16. tudjuk, hogy nem igazul meg (lesz igazzá) egy ember sem a törvény tetteiből, hanem csak Krisztus Jézus hithűsége által, mi is Krisztus Jézusban vagyunk hithűek, (azért), hogy igazzá váljunk Krisztus hithűségéből és nem a törvény tetteiből, mivelhogy a törvény tetteiből nem igazul meg egy (hús)test sem, 17. ha pedig mi, akik Krisztusban keressük a megigazulást, magunk is vétkeseknek találtatunk, akkor Krisztus a bűn szolgája? Szó sincs róla! 18. Mert ha amiket leromboltam, azokat ismét fölépítem, törvényszegőnek bizonyulok, 19. mert én a törvény által meghaltam a törvény számára, (azért), hogy Istennek éljek. Krisztussal együtt keresztrefeszítettek, 20. élek, de többé nem én, hanem Krisztus él bennem, amit pedig most (hús)testben élek, hit(hűség)ben élem az Isten Fia számára, Aki szeret engem és önmagát adta ér(et)tem. 21. Nem utasítom vissza Isten kegyelmét, mert ha törvény által van a megigazulás, akkor Krisztus ok nélkül halt meg,