1 Azután tizennégy esztendő múlva ismét felmentem Jeruzsálembe Barnabással, magammal vivén Tituszt is. 2 Felmentem pedig kijelentés következtében, és eléjük adtam az evangéliumot, melyet a pogányok közt prédikálok, külön pedig a tekintélyeseknek, hogy valami módon hiába ne fussak vagy futottam volna. 3 De még Titusz sem kényszeríttetett körülmetélkedésre, hellén létére, aki velem volt, 4 a becsúszott hamis atyafiak miatt sem, akik alattomban bejöttek, hogy kikémleljék a mi szabadságunkat, mellyel Krisztus Jézusban bírunk, hogy minket szolgákká tegyenek, 5 kiknek egy pillanatra sem engedtünk magunk megadásával, hogy az evangélium igazsága megmaradjon nálatok. 6 Azok pedig, akiket valaminek tartanak (bármilyenek voltak egykor, nekem mindegy; az ember személyét az Isten nem nézi); hát ezek a tekintélyesek nekem semmit sem szabtak elém, 7 sőt ellenkezőleg, mikor látták, hogy reám bízatott a pogányság evangéliuma, mint Péterre a zsidóságé 8 (mert aki erős volt Péterben a zsidóság apostolságára, erős volt bennem is a pogányok között), 9 és felismerték a kegyelmet, mely nekem adatott, Jakab, Kéfás és János, akiket oszlopoknak tartanak, bajtársi jobbot nyújtottak nekem és Barnabásnak, hogy mi a pogányok között, ők pedig a zsidóság között; 10 csak a szegényekről hogy megemlékezzünk, amit éppen igyekeztem is megcselekedni. 11 Mikor pedig Péter Antiókhiába jött, szemtől szembe ellene állottam neki, mivelhogy méltó volt a feddésre. 12 Mert mielőtt jöttek volna Jakabtól némelyek, a pogányokkal együtt szokott enni; mikor pedig megjöttek, visszavonult és elkülönítette magát, félvén a zsidóságból valóktól. 13 És együtt képmutatóskodtak vele a többi zsidók is, úgyhogy Barnabást is magával sodorta képmutatásuk. 14 De mikor láttam, hogy nem egyenesen járnak az evangélium igazságához képest, azt mondtam Péternek mindnyájuk előtt: Ha te zsidó létedre pogány módra élsz és nem zsidó módra, miért kényszeríted a pogányokat zsidó módra élni? 15 Mi, természet szerint való zsidók és nem pogányok közül való bűnösök,

16 tudva, hogy nem igazul meg az ember a törvény cselekedeteiből, csak a Jézus Krisztusban való hit által, mi is elfogadtuk a Krisztus Jézusban való hitet, hogy Krisztus hitéből igazuljunk meg és ne a törvény cselekedeteiből; mivelhogy a törvény cselekedeteiből nem igazul meg egy test sem. 17 De ha mi, akik Krisztusban keressük a megigazulást, magunk is bűnösöknek találtatunk, tehát a Krisztus a bűn szolgája? Távol legyen! 18 Ha ugyanis amiket leromboltam, azokat ismét felépítem, bűnösnek önmagamat állítom oda. 19 Mert én a törvény által a törvénynek meghaltam, hogy Istennek éljek. 20 Krisztussal együtt megfeszíttettem. Élek pedig többé nem én, hanem él bennem Krisztus; amit pedig most élek testben, az Isten Fiában való hitben élem, aki szeretett engem, és önmagát adta érettem. 21 Nem vetem el az Isten kegyelmét; ha tudniillik törvény által van megigazulás, akkor Krisztus ok nélkül halt meg.